BONKI ÉS A MAJMOK

Bonki tüzet gyújtott az üst alá, és mikor a víz fölforrt, ütni kezdte a dobot, és énekelt: Mindenki, mindenki ihatja, eheti! Tam-taram! Ihatja, eheti mindenki, mindenki! Tam-param! Meghallották ezt a majmok, és így szóltak: - Mi ez? Úgy látszik, Bonki remek lakomát készít. Menjünk! Odaszaladtak Bonkihoz, és így énekeltek: Molézi, sergini purván! Molézi, molézi, ségijjé purván! Bonki ekkor így szólt a majmokhoz: - Beugrom az üstbe, mikor kiszólok, hogy megfőttem, vegyetek ki és egyetek meg. Be is ugrott, és a majmok azonnal ki is húzták, mikor így szólt: - Megfőttem! Most aztán a majmokon volt a sor. Be is ugráltak az üstbe, de a vizet már túl forrónak találták, és azonnal kiabálni kezdtek: - Megfőttünk! Megfőttünk! Bonki azonban fogott egy jókora takarót, betakarta vele az üstöt, és így szólt: - Ha megfőttetek volna, nem tudnátok így kiabálni. Csak egyetlen kismajomnak sikerült megmenekülnie, a többit Bonki mind megette. Néhány nap múlva Bonki ismét megéhezett, így hívogatta hát a majmokat: Mindenki, mindenki ihatja, eheti! Tam-taram! Ihatja, eheti mindenki, mindenki! Tam-param! Mikor a majmok odagyűltek, beleugrott az üstbe, és már kiabálta is: - Megfőttem! Megfőttem! A majmok azonban már ismerték a cselét, a kismajom mindent elmondott nekik, nem húzták hát ki Bonkit, hanem így szóltak: - Ha megfőttél volna, nem tudnál így kiabálni!