A tigris hajdan a nagy folyam partján élt. A tűzről csak ő tudott, tüze nem is volt senki másnak. A többiek mind nyersen ették a húst, és nagyon szerettek volna tüzet szerezni maguknak. Kérték a tigrist, adjon nekik parazsat, de a tigris nem adott. A tigristől mindenki félt, ő volt a legerősebb a világon. Tudták, hogy mikor eljön a hűvös esők ideje, a tigris tüzet rak a függőágya alatt, s úgy melegszik. Elhatározták, a gyík tüzet fog lopni a tigristől, hogy ne csak az melegedhessék. A gyík a zuhogó esőben átúszta a nagy folyót, ment a tigris házához. A tigris megkérdezte:
- Mit keresel nálam, te gyík?
- Azért jöttem - mondta a gyík -, hogy míg alszol, vigyázzak a tűzre, nehogy kialudjék.
A zuhogó esőben kialudt minden tűz a tigris háza körül, már csak a függőágya alatt izzott a parázs.
Amikor a gyík látta, hogy a tigris alszik, nagy titokban nekifogott kioltani a tüzet úgy, hogy vizet köpködött rá. Sistergett a tűz, a sistergésre fölébredt a tigris, megkérdezte, miért sistereg-sustorog a tűz, miért van kialvóban. A gyík meg azt mondta, olyan hideg van, hogy még a tűz is elalszik. E szavakra elaludt a tigris, a gyík meg fogta az utolsó parazsat, a taraja mellé dugta, kiosont a tigris házából, s visszaúszott a nagy folyó túlsó partjára.
Fölébredt a tigris, meglátta, hogy a tűz a nagy folyó túlsó partján vöröslik, de nem tudott úszni, az esőzésben megdagadt nagy folyón semmiképpen sem tudott átjutni a túlsó partra.
Így történt, hogy a tigris, mire megvirradt, elvesztette a féltve őrzött tüzet.
A gyík meg elvitte a lopott parazsat a nagybátyjához, azóta van az embereknek tüzük.
A tigris pedig nyers húst eszik azóta is.
