HOGYAN RÖPÜLT VERSENYT A KOLIBRI ÉS A GÓLYA?

A kolibri egészen kicsi madár, alig nagyobb a lepkénél. De a szárnyai nagyon gyorsak. Olyan gyorsan röpül, akár a kilőtt puskagolyó. Egyszer aztán a fejébe vette, hogy legyőzi a legna-gyobb gólyát is, pedig az akár naphosszat a levegőben marad, csakhogy a röpte nagyon lassú és nehézkes. - Komámuram - szólt a gólyához -, nem repülnénk egyszer versenyt? - Miért ne? De vajon elég erős vagy hozzá? - Nagyon erős vagyok! - büszkélkedett a kolibri. - No, majd meglátjuk. Mikor versenyezzünk? - Holnap reggel. - Jó. Holnap reggel várlak. Másnap reggel a kolibri a gólya elé állt. - No, komámuram, mi újság? - kérdezte a gólya. - Nincs semmi különös. - Akkor hát kezdhetjük a versenyt. Ki repül elsőnek? Kezdd talán te, én meg majd utánad röpülök. A kolibri fölröppent, s hamarosan eltűnt. Ekkor a gólya is felröppent. De alighogy a folyó fölé ért, a kolibri kifáradt, a vízre hullott, s ott vergődött, csapkodott a szárnyával. Hamarosan oda-ért a gólya. - No, komámuram, mi újság? - kérdezte nevetve. - Nincs semmi különös - válaszolt a kolibri. - Látod, hogy megjártad? - nevetett a gólya. - Komámuram, engedd meg, hogy a farktollaidba kapaszkodjam! - kérte alázatosan a kolibri. - Nem bánom - mondta jólelkűen a gólya, s egyik hosszú lábát, amelyet röptében mindig kinyújt, hogy azzal kormányozza magát, most odatartotta a bajba jutott kolibrinak. - Ülj csak a lábamra! A csuromvizes kis madár a gólya lábába kapaszkodott, szépen elhelyezkedett rajta, s föl-kiáltott: - Rajta, sógor! Előre! Így repültek együtt, és estére kelve a folyam túlsó partjára értek. Mondjátok meg, melyikük volt a győztes!