A FÜRJ MEG A NYÚL
A fürj és a nyúl élelmet keresett.
A nyúl csak szaladgált ide-oda, a fürj azonban röpült.
Így aztán érthető, hogy a fürj hamarabb talált egy területet, melyen sok érett barack, tök, dinnye, szilva és egy egész borsóföld volt.
Mindez igazán a fürjnek való eledel volt, különösen a borsó, éppen ezért nem akarta, hogy a nyúl is részesüljön a csemegéből.
Szárnyra kapott hát ismét, odaröppent a nyúl közelébe, ott lecsapódott a földre, körbe-körbe szaladgált, csapkodott a szárnyával, fetrengett a földön.
- Mi baj, fürj uram? - kérdezte a nyúl.
- Ó, nyúl úr, jobb lesz, ha azonnal kotródunk innen! - felelte a fürj fetrengve. - Arra lefelé jártam, és találkoztam egy óriás emberrel. Félholtra vert. Nem is menekülhettem volna, ha repülni nem tudok.
Ezzel aztán sietni kezdett, majd föl is röppent egy kicsit. A nyúl követte. Így aztán elvezette a nyulat messzire, az ellenkező irányba.
Miután a fürj megszabadult a nyúltól, összeszedte fürjrokonait és barátait, és visszarepültek a gyümölcsöskertek és a borsóföld felé, és pompás lakomát csaptak.
Így járt túl a fürj a nyúl eszén.
