A DENEVÉRRÉ VÁLTOZOTT PATKÁNY
Volt egyszer egy öreg, nagyon öreg patkány. Olyan öreg volt már, hogy dolgozni sem tudott. Törte is a fejét, hogy s mint segíthetne a sorsán. “Hogy dolgozzam a mindennapiért, ahhoz már túl öreg vagyok - gondolta. - Az volna a legokosabb, ha átváltoznék valamivé. Ha mondjuk, sötétben is látnék, de engem nem látna senki, akkor még egy ideig kihúzhatnám. Csakhogy mivé változzam? Legyek svábbogár? Hát bizony nem szívesen lennék. A svábbogár belopakodik másnak az éléskamrájába, ott jól teleeszi magát; viszont pusztítja is, aki csak éri! Változzam kígyóvá? A kígyó ravasz is meg erős is, csakhogy sötétben nem lát, nincs kedvem ahhoz, hogy kígyóvá legyek. Hát akkor mi legyen belőlem? Denevér! Pompás ötlet! A denevér érett banánt eszik! A denevér édes papayát eszik! A denevérnek jó dolga van! Denevér leszek!”
A patkány, miután döntött, nekifogott, hogy denevérré változzék. Először is fölfüggeszkedett egy ágra, a fejével lefelé, ahogy a denevérek csinálják, ha aludni mennek. Csakhogy ettől nyomban csuklani kezdett.
Egy igazi denevér meghallotta a patkány csuklását, kíváncsi lett, s közelebb lopózkodott hozzá. Amint meglátta a fejjel lefelé csüngő patkányt, mérgesen megkérdezte:
- Hát te mit művelsz? Miért lógsz fejjel lefelé? Talán bizony minket majmolsz? Csúfot űzöl belőlünk?
- Nem majmolok én senkit! Nem űzök csúfot senkiből! - mondta a rémült patkány. - Csak éppen szeretnék denevérré változni!
Ahogy ezt kimondta, nyomban elvesztette a farkát, a bőre meg jobbról is, balról is kinyúlt: két szárny lett belőle.
Az igazi denevér elszállt, hogy elmesélje a többi denevérnek, mit látott.
- Láttam egy patkányt, az ágon lógott, és éppen azon igyekezett, hogy denevérré változzék. A saját szememmel láttam! De hagyjátok békén, ne zavarjátok, hadd változzék át nyugodtan!
Akkor aztán kiáltozni kezdtek a denevérek:
- Gyerünk, nézzük meg, hogyan lesz a patkányból denevér!
Valamennyien a patkány köré sereglettek, hogy lássák az átváltozást. A patkány most is fejjel lefelé lógott az ágról, a denevérek köribe függeszkedtek s figyelték.
Kis idő múlva az egyik denevér megkérdezte:
- Átváltoztál már, patkány?
- Átváltozni már átváltoztam - felelt a patkány. - Most már röpülni is szeretnék, csak hát félek.
- Ne félj! - biztatták a denevérek. - Röpülj csak! Majd meglátod, milyen szép dolog röpülni!
A patkány szerette volna megpróbálni, de nem mert elszállni, csak reszketett, egyvégtében reszketett, és lógott fejjel lefelé.
Akkor az egyik denevér így biztatta:
- Ne félj, patkány, majd én megtanítalak! Verdess csak a szárnyaiddal, verdess erősen, s nyomban röpülni fogsz!
A patkány megfogadta a tanácsot. Verdesett, csapkodott a szárnyaival, s egyszer csak elröppent az ágról. Röpült a denevérré változott patkány, röpült, mintha egész életében a repülést gyakorolta volna.
Sötét éjszakákon röpült, érett banánt evett, édes papayát evett, belekóstolt az erdő minden érett gyümölcsébe, akárcsak az igazi denevérek.
Így esett, hogy denevér lett a patkányból, s azóta is jól megy a sora.
