VADLUDAK ÉNEKE

Egy ember fogta egy szép napon a puskáját, és elment, hogy lőjön valamit ebédre. Amint megy, mendegél, egyszerre különös hangot hall föntről. Fölnéz, hát egy nagy csapat vadlúd húz odafönt énekelve: Le-li-la, le-li-la, jöjj tolla, szállj tolla, le-li-la, le-li-la, jaj, jaj, jaj, szép tolla! Fölemelte a puskáját, és lelőtt egyet közülük. A madár énekelve bukott alá: Le-li-la, le-li-la, jöjj tolla, szállj tolla, le-li-la, le-li-la, jaj, jaj, jaj, szép tolla! Hazavitte a ludat, a felesége megsütötte ebédre. Amikor azonban éppen kopasztotta, gyönyörű szárnytollai egyenként kiröppentek az ablakon. Mikor a tűzhelyre rakta a ludat, sülés közben fojtott hangon egyfolytában ezt lehetett hallani: Le-li-la, le-li-la, jöjj tolla, szállj tolla, le-li-la, le-li-la, jaj, jaj, jaj, szép tolla! Mikor megsült, az asszony föltálalta az ételt, a férje fogta a kést meg a villát, hogy felszelje, ismét felhangzott az ének: Le-li-la, le-li-la, jöjj tolla, szállj tolla, le-li-la, le-li-la, jaj, jaj, jaj, szép tolla! Éppen bele akarta szúrni a villát a pecsenyébe, szárnysuhogás, szárnycsattogás hallatszott, és az egész vadlúdcsapat már repült is be az ablakon énekelve: Le-li-la, le-li-la, jöjj tolla, szállj tolla, le-li-la, le-li-la, jaj, jaj, jaj, szép tolla! Mindegyik egy-egy szárnytollat hozott a csőrében, és beleszúrta a tollat az asztalra tett lúdpecsenyébe, aztán kiemelték a tálból, és kiszálltak vele az ablakon át. Énekük meg sokáig visszacsengett a megdöbbent ember és asszony fülében: Le-li-la, le-li-la, jöjj tolla, szállj tolla, le-li-la, le-li-la, jaj, jaj, jaj, szép tolla!