Esténként, mikor Lapin bátya hazafelé tartott a munkából, egy udvaron kellett áthaladnia, ahol egy hatalmas pulyka aludt a rúdján. Mint a pulykák általában, ez is a szárnya alá dugta a fejét alvás közben.
Lapin bátya minden este megállt, szemügyre vette a pulykát, és elgondolkozott azon, hova lett vajon a pulyka feje.
Végül egy este már nem állhatta, megállt a rúd alatt, és így szólt:
- Jó estét, pulyka uram!
- Jó estét - felelte a pulyka anélkül, hogy a fejét fölemelte volna.
- Van önnek feje, kedves pulyka uram, ha meg nem sértem?
- Igen, van fejem.
- De hát hol van?
- Itt van!
Lapin bátya azonban hiába meresztette a szemét, nem látta a pulyka fejét. Látta, hogy a pulyka nem akarja folytatni a beszélgetést, és a fejét sem akarja megmutatni, hazament hát, és így szólt a húgához:
- Tudod-e, hogy a pulykák leveszik a fejüket, mikor alszanak? Nos, azt hiszem, jómagam is követni fogom példájukat, mert sokkal kényelmesebb fej nélkül aludni, még beszélni is lehet fej nélkül, lám, a pulyka is beszélgetett velem.
Mielőtt a húga bármit válaszolhatott volna szavaira, fogta a baltát, és levágta saját fejét. A húga mindent elkövetett, hogy a levágott fejet a helyére illessze, de hiába, Lapin bátyán már nem lehetett segíteni.
