Itt is volt, ott is volt, édes apámnak is volt, édes anyámnak is volt,
nekem is volt, neked is volt, volt a világon egy macska. Ez a macska
egyszer tejet evett egy tálból; oda megy egy kis egér, csak nyalogatja,
csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a macska:
,,Ne bolondozz ám egér pajtás’’ ne nyalakodjál, mert majd bekapom a
farkiczádat. A kis egér nem hitte, csak nyalakodott, a macska bekapta a
farkiczáját. Ritt-sirt a kis egér, kérte a macskát, adja vissza neki a
farkiczáját, de az nem adta.
– Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom a farkiczádat.
Elment az egér a tehénhez.
– Tehén, adj nekem tejet, tejet adom cziczának, czicza visszaadja
farkiczámat.
– Nem adok addig, – mondja a tehén – mig nekem a kaszástól szénát nem
hozol.
Elment a kis egér a kaszáshoz.
– Kaszás, adj nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad nekem
tejet, tejet viszem cziczának, czicza visszaadja a farkiczámat.
– Nem adok addig, mig nekem a sütőtől kenyeret nem hozol.
Elment a kis egér a sütőhöz.
– Sütő, adj nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem
füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem
cziczának, czicza visszaadja a farkiczámat.
– Nem adok addig, – mondja a sütő – mig nekem a disznótól szalonnát nem
hozol.
Elment a kis egér a disznóhoz:
– Disznó, adj nekem szalonnát, szalonnát viszem sütőnek, sütő ad nekem
kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem
tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cziczának, czicza
visszaadja a farkiczámat.
– Nem adok addig, – mondja a disznó – mig nekem a fától makkot nem
hozol.
Elment a kis egér a fához. A mint ott nézeget fel keservesen, hogy mi
módon kellene onnan makkot hozni le; hirtelen egy szem makk leesett, a
kis egérnek a fejére esett, úgy megütötte, hogy mindjárt megdöglött
bele.
Ha a kis egér meg nem döglött volna, talán az én mesém is tovább tartott
volna.
