Mátyás király idejében olyan nagy víz volt Csúza alatt meg Vörösmart alatt, hogy a komp Vörösmarttól Bajáig járt. Akinek nem volt pénze a kompra, hát, annak három napig kellett a kompos gazda szőllejében fakapával kapálni, csak úgy vitték át a kompon.
Egyszer Mátyás király is ott volt, de csak szegény embernek adta ki magát, mintha nem lett volna pénze.
Elküldték őtet is a szőllőbe kapálni.
Ott kapált már egy szegény ember. Mátyás király is melléállt, aztán úgy kapálgattak.
Amint kapálnak, kapálnak, hát Mátyás király a szegény ember elibe vet egy aranyat. Megtalálja a szegény ember: igen megörül, azt mondja:
- Már én átmehetnék, de téged nem akarlak elhagyni; megvárlak.
Kapálnak, kapálnak. Mátyás király maga elibe is vetett egy aranyat, és úgy tett, mintha örülne neki. Akkor otthagyták a kapálást, odaadták az aranyat, aztán átmentek a kompon.
Egyszer csak jön a Vörös Mártának az üzenet, hogy menjen Budára, vagy küldjön a testéből egy darabot. Mert az a rév a Vörös Mártáé volt.
Mikor a Márta megtudta, mit izent a király, mindjárt tudta, hányat ütött az óra. Befogatta négy lovát a hintóba, aztán behajtatott a Dunába.
Azóta van a rév helyén Vörösmart.
A király meg a szegény embert megajándékozta.
Csúza (Baranya megye)
