Máskor Mátyás király olyan házba tévedt, hol egy szegény nőnek nem régen gyermeke született. A csecsemő már egyhetes volt, s a pap semmiképp sem akarta megkeresztelni, mivel a keresztelési díjat nem tudta lefizetni. Mátyás király a csecsemő ruhájára s keresztelési költségeire pénzt adván, megmondta, hogy másnap menjenek a paphoz, s jelentsék nála ki, hogy a gyermeket - ugyancsak másnap - külön mise mellett kívánják megkereszteltetni. A bért fizessék le, s mondják meg, hogy a gyermeknek már van keresztapja is, már ti. maga Mátyás király. Másnap a keresztelésen Mátyás király is megjelent, mint keresztapa. Midőn a pap azt kérdezte, hogy mi legyen a gyermek neve, Mátyás király odafelelt:
- Mátyás legyen a neve!
- De micsoda Mátyás? - kérdé a pap.
- Azt ne kérdezze, csak Mátyás!
Mátyás a “zubbonyát” kigombolva, az aranykeresztjét mutatta neki, s azt mondta:
- Most kereszteltél utoljára, ezután nem fogsz lölkiatya lenni, dolgos ember lesz belőled, miután te így bánsz a szegénységgel!
A papnak ki kellett vetkőznie és “szegény emberré” lenni.
Döbréte (Zala megye)
