Az igazságos Mátyás király életiben kiment a kíséretével, a főurakkal a mezőre. És ráment egy szántóvető emberre, aki az ő katonája volt. Köszön a király:
- Tisztesség, öregem!
S feleli az ember:
- Köszönöm az asszonynak, felséges király.
S tovább kérdi a király:
- Mondd, öregem, messze van még a messze?
- Már bizony csak az ökröm szarváig, felséges királyom.
- Mondd, öregem, hány a harminckettőig?
- Már biza, felséges királyom, csak tizenkettő.
- Hány pénzért dolgozol?
- Ötért, felséges királyom.
- S mire használod az öt pénzt?
- Háromból élek, és kettőt a sárba vetek.
- Mondd, öregem, meg tudnád-e fejni a bakkecskéket?
- Meg én, felséges királyom.
- De addig, amíg az én képemet nem látod, senkinek a magyarázatokat el ne mondd!
Evvel a király elköszönt az embertől, s a kíséretével együtt egy tanyai épületbe szállottak be. Ott ebédeltek, és ebéd után a király egy órára vagy kettőre lepihent. Ezalatt az urak visszalopóztak az öreghez, és kérdezték az öreget:
- Mondd, öreg, mit jelentett az a szó, amikor a király köszönt neked: “Tisztesség, öregem”, s te azt felelted reá: “Köszönöm az asszonynak”? Mit jelentett ez?
- Öt aranyért megmondom az uraknak.
Kivették az urak az öt aranyat, és odaadták az embernek. Most megmagyarázta az ember az uraknak, hogy ez a köszönés és felelet mit tartalmaz:
- Mikor a király köszönt: “Tisztesség, öregem”, az azt jelentette, hogy tiszta ing volt rajtam. Én meg azt feleltem, hogy köszönöm az asszonynak, azért, mert az asszony mossa az ingemet.
- Helyesen felelt, öreg - mondják az urak.
Most kérdik tovább az urak:
- Mit jelentett az, mikor kérdezte a király, hogy messze van még a messze, és te azt felelted: “Már biza csak az ökröm szarváig, felséges királyom”?
- Ezt is megmondom az uraknak tíz aranyért.
Kiadják a tíz aranyat az urak, s akkor kezdi az ember a magyarázatot:
- Mikor azt kérdezte tőlem a király, hogy messze van még a messze, s én azt feleltem neki, hogy már bizony csak az ökröm szarváig, felséges királyom, ez azt jelenti, hogy már öreg vagyok, s nem látok előbb, csak az ökröm szarváig.
Összenéznek az urak. Azt mondják az öregnek:
- Helyesen beszélsz, öreg, ez is igaz. Na és most kérdezzük tovább, ezt mondd meg nekünk, hogy mit jelentett az, mikor kérdezte a király: “Hány a harminckettőig, öreg”, te meg azt felelted: “Már bizony csak tizenkettő, felséges királyom!”
- Ezt is megmondom az uraknak húsz aranyért. Ennek pedig az a magyarázata, hogy amikor fiatal voltam, legényember, harminckét fogam volt, abból már idáig elvesztettem húszat, és jelenleg még van tizenkettő.
Erre is az urak összenéznek, s helyeslik az öreg beszédjit.
- Na, most még egy kérdésünk van hozzád. Azt mondd meg nekünk, mire ment ez a kérdés, mikor kérdezte a király tőled, hogy mire használod az öt pénzt, és te azt felelted reá, hogy háromból élek, kettőt meg a sárba vetek!
- Ezt is megmondom tíz aranyért.
Kifizették az urak a tíz aranypénzt, és akkor nekifog az öreg a magyarázatnak:
- Ez a magyarázat, kérem, arra megy, hogy van nékem két fiam, mind a kettőt taníttatom. Azt a pénzt soha többet nem látom, amit utánok a sárba dobok.
Az urak erre is összenéztek egymással, s helyeslik az öreg magyarázatját.
- Na most, öreg, még egy kérdésünk van hozzád, erre felelj nekünk! Mikor a király kérdezte tőled, hogy meg tudnád-e fejni a bakkecskéket, és azt mondtad a királynak: “Meg én, felséges királyom.” De a király azt mondta neked, hogy senkinek a magyarázatot meg ne mondd, amíg az ő képjét meg nem látod.
S az öreg azt mondja az uraknak:
- Ezt is megmondom harminc aranyért.
Kiveszik az urak a harminc aranypénzt, és leolvassák az embernek. S akkor kezdi az öreg a magyarázatot, és mondja:
- Igen tisztelt uraim, ne érezzék sértve magokat, mert az urak azok a bakkecskék, akiket én most megfejtem!
És elővett egy aranypénzt az öreg, és mutatta az uraknak a király képit a pénzen:
- Lássák az urak, ez a magyarázata annak, hogy senkinek meg ne mondjam a király kérdéseit, amíg az ő képét meg nem látom.
A király úgyis tudta ezt, hogy az urak vissza fognak az emberhez menni, s kérdőre vonják ezekért a kérdésekért. Az urak lesütötték a fejüket, és szégyenkezve továbbmentek.
Így volt a Mátyás király története.
Magyaró (Maros-Torda megye)
