Mátyás király kérdése

Az igazságos Mátyás király életiben kiment a kíséretével, a főurakkal a mezőre. És ráment egy szántóvető emberre, aki az ő katonája volt. Köszön a király:

- Tisztesség, öregem!

S feleli az ember:

- Köszönöm az asszonynak, felséges király.

S tovább kérdi a király:

- Mondd, öregem, messze van még a messze?

- Már bizony csak az ökröm szarváig, felséges királyom.

- Mondd, öregem, hány a harminckettőig?

- Már biza, felséges királyom, csak tizenkettő.

- Hány pénzért dolgozol?

- Ötért, felséges királyom.

- S mire használod az öt pénzt?

- Háromból élek, és kettőt a sárba vetek.

- Mondd, öregem, meg tudnád-e fejni a bakkecskéket?

- Meg én, felséges királyom.

- De addig, amíg az én képemet nem látod, senkinek a magyarázatokat el ne mondd!

Evvel a király elköszönt az embertől, s a kíséretével együtt egy tanyai épületbe szállottak be. Ott ebédeltek, és ebéd után a király egy órára vagy kettőre lepihent. Ezalatt az urak visszalopóztak az öreghez, és kérdezték az öreget:

- Mondd, öreg, mit jelentett az a szó, amikor a király köszönt neked: “Tisztesség, öregem”, s te azt felelted reá: “Köszönöm az asszonynak”? Mit jelentett ez?

- Öt aranyért megmondom az uraknak.

Kivették az urak az öt aranyat, és odaadták az embernek. Most megmagyarázta az ember az uraknak, hogy ez a köszönés és felelet mit tartalmaz:

- Mikor a király köszönt: “Tisztesség, öregem”, az azt jelentette, hogy tiszta ing volt rajtam. Én meg azt feleltem, hogy köszönöm az asszonynak, azért, mert az asszony mossa az ingemet.

- Helyesen felelt, öreg - mondják az urak.

Most kérdik tovább az urak:

- Mit jelentett az, mikor kérdezte a király, hogy messze van még a messze, és te azt felelted: “Már biza csak az ökröm szarváig, felséges királyom”?

- Ezt is megmondom az uraknak tíz aranyért.

Kiadják a tíz aranyat az urak, s akkor kezdi az ember a magyarázatot:

- Mikor azt kérdezte tőlem a király, hogy messze van még a messze, s én azt feleltem neki, hogy már bizony csak az ökröm szarváig, felséges királyom, ez azt jelenti, hogy már öreg vagyok, s nem látok előbb, csak az ökröm szarváig.

Összenéznek az urak. Azt mondják az öregnek:

- Helyesen beszélsz, öreg, ez is igaz. Na és most kérdezzük tovább, ezt mondd meg nekünk, hogy mit jelentett az, mikor kérdezte a király: “Hány a harminckettőig, öreg”, te meg azt felelted: “Már bizony csak tizenkettő, felséges királyom!”

- Ezt is megmondom az uraknak húsz aranyért. Ennek pedig az a magyarázata, hogy amikor fiatal voltam, legényember, harminckét fogam volt, abból már idáig elvesztettem húszat, és jelenleg még van tizenkettő.

Erre is az urak összenéznek, s helyeslik az öreg beszédjit.

- Na, most még egy kérdésünk van hozzád. Azt mondd meg nekünk, mire ment ez a kérdés, mikor kérdezte a király tőled, hogy mire használod az öt pénzt, és te azt felelted reá, hogy háromból élek, kettőt meg a sárba vetek!

- Ezt is megmondom tíz aranyért.

Kifizették az urak a tíz aranypénzt, és akkor nekifog az öreg a magyarázatnak:

- Ez a magyarázat, kérem, arra megy, hogy van nékem két fiam, mind a kettőt taníttatom. Azt a pénzt soha többet nem látom, amit utánok a sárba dobok.

Az urak erre is összenéztek egymással, s helyeslik az öreg magyarázatját.

- Na most, öreg, még egy kérdésünk van hozzád, erre felelj nekünk! Mikor a király kérdezte tőled, hogy meg tudnád-e fejni a bakkecskéket, és azt mondtad a királynak: “Meg én, felséges királyom.” De a király azt mondta neked, hogy senkinek a magyarázatot meg ne mondd, amíg az ő képjét meg nem látod.

S az öreg azt mondja az uraknak:

- Ezt is megmondom harminc aranyért.

Kiveszik az urak a harminc aranypénzt, és leolvassák az embernek. S akkor kezdi az öreg a magyarázatot, és mondja:

- Igen tisztelt uraim, ne érezzék sértve magokat, mert az urak azok a bakkecskék, akiket én most megfejtem!

És elővett egy aranypénzt az öreg, és mutatta az uraknak a király képit a pénzen:

- Lássák az urak, ez a magyarázata annak, hogy senkinek meg ne mondjam a király kérdéseit, amíg az ő képét meg nem látom.

A király úgyis tudta ezt, hogy az urak vissza fognak az emberhez menni, s kérdőre vonják ezekért a kérdésekért. Az urak lesütötték a fejüket, és szégyenkezve továbbmentek.

Így volt a Mátyás király története.

Magyaró (Maros-Torda megye)