A nándor Mátyás királt meghítta magáhó vendégségbe. A feleségive együtt meg akarták mérgezni. Mátyás királ el is ment abba a faluba, ahon a nándor lakott, de nem királi ruhába, meg nem is a nándorhó, halom a tanítóhó. Annak azt mondta, hogy ü a leánvári kántor. Oszt kért tüle éjjeli szállást. Másnap belopózkodott a nándor házába, oszt ebutt az ágy alá. Eccer begyün a szobába a nándor a feleségive. Aszondi az asszony:
- Az étet megmérgeztem. Kár, hogy Mátyás nem gyütt e!
Mátyás mindönt hallott jó. Gondúta magába, ha ü most ett ebédözött vóna, nem sokáig nyomná a fődet. Mikor azok kimentek, a hóna alá vevett tizönkét címeres ezüsttálat, oszt, mikor nem látta senki, visszament a tanítóhó! Azt meg megkérte, hogy a rágyüő vasárnap a tálakat vigye fő Budára, ebbe meg ebbe a házba, ü ott majd megmondi, hogy mi lesz a tálakka.
Rágyüő vasárnap Mátyás királ az urakat mind összehívatta egy házba. Od vót a nándor is nagy kutyabőrös könyvve, a felesége is aranycsipkés fejkötőbe, meg a tanító is. Odament Mátyás királ is. A tanító csak nézte, csak nézte, hogy de akkurát ollan, mind a leányvári kántor, aki nálla vót. Amikor megszólamodott, akkor tudta meg, hogy a királ járt ünála. Azt kérdözte Mátyás királ az uraktul:
- Mit érdemöl az, aki a királlyát megmérgezi?
A nándor szót esőnek:
- Azt, hogy egész családját végezzék ki, a vagyonát meg vögyék el!
Akkor Mátyás aszonta a tanítónak, hogy vigye csak a tálakat oda az asztóra. Látták, hogy a nándor cimöre van rajtik. Erre Mátyás emondott mindönt, ahogy vót, oszt aszonta a nándornak:
- Te magad mondtad ki az itéletödet!
A nándor meg a felesége ijedtibe as se tudta, há legyen. De Mátyás királ nem bántotta üket, megkegyelmezött nekijek.
Szilágy (Baranya megye)
