A czigán nagyonn szegén vót. Hiába könyörgött má Jézusho, Krisztusho, csak nem ért a semmit. Szegény maratt biz ő kelmi.
Ecczer elhatározta, hogy kimegy a határba, agyonütyi a Krisztust.
Vót a határba egy feszűllet, baltát vett a czigány a kezibe, oda ment ki.
Mikor kiér, aszongya a Krisztusnak: »hallod-e te, Krisztus! én má sokat könyörögtem neked, més se segítetté meg, most agyonütlek!«
Aszongya a Krisztus a keresztrű: »ereggy el erre meg emerre a dőllőre, ott tanász egy szamarat, ha annak a farkát meghúzod, oszt aszondod, hogy: »sz..j aranyat, jószágom!« annyi aranyad lessz, a mennyit akarsz!«
Úgy is vót. A czigány mettanálta a szamarat, mingyá próbát is tett vele. Megelégedve látta, hogy nem hiába húzta meg a farkát.
Ment egenyest a kocsmába. Mingyá bort kért meg kóbászt, oszt közbe meg a kocsmárosnak eldicsekedett vele, hogy minő szamara van neki. A kocsmáros se vót bolond, még a czigány odbe itt, kicseréte a szamarat egy másikkal.
Viszi a czigány haza a szamarat. Mongya a feleséginek, hogy »nézd csak, minő szamár e!« – avval kezte húznyi a farkát meg monta is, hogy »sz..j aranyat, jószágom!« – bizon nem vót annak foganattya, még úgy térgyenn rúgta a szamár a czigánt, hogy maj kitörte ar rossz.
Felmérgesedett ezenn a czigány nagyonn. Hát így becsapta őt a Krisztus? »megá csak, Krisztus! megá!« fenegette.
Kezibe vette a baltát, ment újfent, hogy majd agyonütyi a Krisztust.
A hogy ráemelyi a baltát, aszongya neki a Krisztus: »melletted van egy lepedő, ha annak aszondod, hogy: terí asztalt lepedő! mingyá tele az asztal mindenféli ennyi-, innyavalóval!«
A czigán fel is vette a lepedőt. Ki is próbáta mingyá, mint a szamarat. Lett az asztalonn minden, jólakott a czigán.
De útközben ott vót a kocsma most is, a cigány nem mehetett el előtte. Bement. De a lepedővel is új járt, mint a szamárral: eldicsekedett vele, a kocsmáros ellopta, másikot adott helyibe, oszt otthonn a feleségí előtt megint hopponn maradt.
Mos má valósággal ördög lett, úgy mehharagudott. Agyonütyi ő a Krisztust most má! nem kegyelmezs má ő meg! »hát majd! mikor azs én sámot csak semmivel tőtyi be! honne kegyelmezsnék!«
Újbú kiment a határba. Ecs csepp hijja vót, hogy le nem ütte Krisztust a keresztrű. Akkor aszongya neki Krisztus: »a hátadná van egy bot, ha annak aszondod, hogy »szamáré, lepedőé üsd, vágd!« ne fé! aggyig ütyi a kocsmárost, még a szamarat meg a lepedőt vissza nem aggya!«
Fogta a botot a czigán, ment a kocsmába, mos má biztosra!
Aszongya a botnak: »samáré, lepedőé üsd, vágd!« vágta ám a bot a kocsmárost úgy, hogy allyig birta eléannyi a szamarat meg a lepedőt.
Hej! örűt a czigán. Vezetyi a szamarat hazafele, a lepedő meg a nyakára vót csavargatva.
Mikor hazaért, behíjja a feleségit meg valamennyi gyerekit, elévette a szamarat, farkáná fogva biztatta. Lett is odbe annyi arany, a sok rajkó maj mevvakút tűlle. Azutánn a nyakárú leódozta a lepedőt, »teri asztalt, lepedő!« lett ott minden, a minőt még czigány szem nem látott. Hozzá is látott a sok gyerek az evésnek, ivásnak úgy, hogy kettő mingyá mezzabát közűllök, fel is fordút.
De a többinek semmi baja se lett, mém most is él, ha men nem halt.
Besenyőtelek, Heves vármegye. Tinger Jóska kovácstól. Lejegyzési idő: 1904. január.
