SÜLT CSIRKE VAJBAN ÚSZIK
Hol volt, hol nem volt, egyszer egy lányhoz háztűznézőbe ment egy legény. A lány megtálalt. A fiú evett, és ezt mondogatta:
- Nálatok szegényesen esznek. Nálam a sült csirke vajban úszik.
A lánynak nagyon nem tetszett a fiú dicsekvése. Egyszer koldusasszonynak öltözött, és elment a legényhez. Nézi, nagyon egyszerű kis házikó, az ablakok ki voltak törve. Bement, és ott azt látta, hogy az emberek szegényesen élnek. Éjszakai szállást kért, de a nő ezt mondta:
- Befogadnálak, gyermekem, de nincs hová fektesselek.
- Nem számít, elalszom akár a padon, a kemencén.
- Rendben, feküdj a kemencére!
A lány felfeküdt a kemencére, és nézelődött, hallgatózott. Összegyűlt a család vacsorára, beszélgettek:
- Mit főzünk vacsorára?
- Még kérditek - szólalt meg az asszony -, ha semmink sincs. Csak borsólisztünk van, főzzünk abból kását!
Megfőzték a borsólisztet, megkóstolták, mindegyik összerázkódott - semmi íze.
- A kamrában van még egy kis viaszgyertya, hozzátok ide, ízt adunk a kásának - mondta a nő.
Úgy is lett, behozták a gyertyát, megfőzték a kását és megették.
- Adjatok a koldusnak is - szólt a férfi.
- Mit adjunk, ha mind megettük, még a lábast is kinyaltam.
A lány átaludta az éjszakát, és reggel hazament. Pár nap múlva megint eljött a legény és állandóan csak dicsekedett:
- Nálam a sült csirke vajban úszik.
A lány pedig így szólt:
- Borsólisztben egy darab viaszgyertya.
Megértette a fiú, hogy a lánynak a tudomására jutott, hogy hogyan élnek, elment és soha többet nem látogatta meg a lányt.
Forrás: Litván népmesék
