KLIMAS, AZ OKOS TOLVAJ
(Klimas)
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagyon okos tolvaj. Amit csak akart, mindent el tudott lopni. Egyszer így szólt hozzá a földesúr:
- Klimas, ha olyan okos tolvaj vagy, lopd el tőlem a legszebb lovamat.
- Rendben van, ellopom - felelte Klimas.
Az úr megparancsolta a szolgáinak, hogy jól zárják be a lovat, és ők maguk őrizzék. Este az udvarra bejött egy szörnyen szegény, bűzlő, nyomorék sánta és éjszakai szállást kért az úrtól. Hova engedne be az úr egy ilyen koldust? Az annyira könyörgött, hogy legalább az istállóban elalhatna.
- Jól van - egyezett bele végül az úr -, bemehetsz az istállóba, ott meleg van, van széna, elalhatsz benne.
Az a koldus pedig maga az okos tolvaj volt, Klimas. Bement az istállóba, beszélgetni kezdett a ló őreivel. Végül ezt mondta nekik:
- Ti feküdjetek le nyugodtan, aludjatok! Én nem vagyok álmos, majd vigyázok a lovatokra. Ha megjelenik a tolvaj, felkeltelek benneteket.
Mihelyt csak elaludtak az őrök, kiválasztotta a legszebb lovat, és ellovagolt. Reggel még aludtak a szolgák, amikor Klimas már bement az úrhoz. Az úr megkérdezte:
- No, mi van, Klimas, elloptad a lovat?
- Elloptam - felelte az.
Az úr nem hitte el, ezért bement az istállóba, ahol mindjárt meglátta, hogy az őrök alszanak, de a ló nincs sehol.
Ekkor az úr így szólt:
- Ha ilyen ügyes tolvaj vagy, akkor lopd el a szántó ökreimet!
- Jól van - felelte a tolvaj -, ellopom.
Az úr megparancsolta a legényeinek, hogy vigyázzanak az ökrökre. Rendben van, elmentek szántani, és közben állandóan nézik, hogy nem jön-e a tolvaj. Klimas pedig elkapott egy kutyát, farkas bőrébe öltöztette, és eleresztette nem messze a szántóvetőktől. A kutya szalad az emberekhez. Azok azt gondolták, hogy farkas, és kezdték kergetni, Klimas pedig eközben kifogta az ökröket és elvezette. Elment az úrhoz, aki megkérdezte:
- No, mi van, Klimas, elloptad az ökröket?
- Elloptam - felelte a tolvaj.
Az úr kiment a szántóföldre, és látta, hogy valóban ellopta. Ekkor így szólt:
- Ha te ilyen jó tolvaj vagy, akkor lopd el a feleségem gyűrűjét!
- Rendben - felelt Klimas - ellopom.
Az úr feleségének kicsi volt a gyűrű, szorította az ujját, ezért amikor lefeküdt, lehúzta a gyűrűt és a kis asztalra tette. Most azonban az úr ráparancsolt, hogy ne húzza le az ujjáról a gyűrűt, ő maga pedig puskával a kezében az ablakhoz állt, várta a tolvajt. Akkor a tolvaj elment a temetőbe, egy sírból kiásott egy zsidót, és az ablakon át betette. Az úr pedig piff! puff! - lelőtte. Akkor az úr fogta a holttestet, elvitte a temetőbe és eltemette. Hazament, és így szólt a feleségéhez:
- Most már leveheted a gyűrűt, a tolvajt lelőttem.
A nő lehúzta a gyűrűt az ujjáról, letette az asztalkára. Amikor az úr meg a felesége elaludt, Klimas bemászott az ablakon, és ellopta a gyűrűt. Reggel a tolvaj bement az úrhoz, aki megkérdezte:
- No, Klimas, elloptad a gyűrűt?
- El - felelte.
Nézi a nő, tényleg nincs ott a gyűrű.
- Klimas, te valóban jó tolvaj vagy - dicsérte meg az úr. - Most pedig lopd el a feleségemet!
- Rendben van, ellopom - felelte.
Az úr megparancsolta az embereinek, hogy vigyék el a feleségét egy másik kastélyba. Klimas a szolgáktól megtudta, hogy melyik úton viszik a nőt. Akkor ő bement a városba, és vett egy pár nagyon szép cipőt. Klimas az egyik cipőt besározta és felakasztotta egy fára az út mellett, a másikat arrébb vitte, és tisztán felakasztotta. Megy a nő a szolgáival a másik kastélyba, és meglátta, hogy a fán lóg egy szép cipő. Elküldte érte a szolgálólányát. Látja, hogy piszkos, ezért eldobta. Mennek tovább, látja, hogy ott lóg egy másik cipő. Nézi - tiszta. Akkor megparancsolta a szolgájának, hogy szaladjon el a másik cipőért.
- Lemosom és szép cipőm lesz - mondta magában.
Amikor a szolga elment, Klimas előugrott a bokorból, beült a hintóba és elvitte a nőt a pokolba. Körülállták az ördögök Klimast, és kérdezték:
- Kit hoztál nekünk?
- Ezt az asszonyt! - felelte.
Az ördögök megörültek, felkapták az asszonyt, és magukkal vitték. Klimas pedig elment az úrhoz, aki megkérdezte:
- No, Klimas, elloptad a feleségemet?
- Elloptam - felelte az.
- És hová tetted? - ijedt meg az úr.
- Elvittem a pokolba - mondta a tolvaj.
Az úr nagyon megsajnálta a feleségét. Megígérte a tolvajnak, hogy mindent ad neki, amit csak megkíván, csak hozza vissza a feleségét. Klimas elment a pokolba, ahol az udvaron egy bottal rajzolgatott, és közben ezt mormolta:
- Szétverem a poklot, felépítek egy templomot. Szétverem a poklot, felépítek egy templomot.
Meghallották az ördögök, megijedtek, és könyörögni kezdtek:
- Mindent adunk, amit csak akarsz, csak a poklot ne verd szét!
A tolvaj így szólt:
- Adjátok vissza a nőt!
Az ördögök rögtön elővezették a nőt, akit Klimas hazavitt a férjéhez. Az úr nagyon megörült, megdicsérte Klimast, sok pénzt és minden jót adott neki.
Forrás: Litván népmesék
