A BÖLCS PARASZT
(Gudrus valstietis)
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy bölcs paraszt. Egyszer, amikor az út szélén búzát vetett, arra ment annak az országnak a királya. Megállt, szóba állt a paraszttal, és megkérdezte, hogy mennyi jövedelme van a gazdaságából. A paraszt így felelt:
- Nem sok földem van, így a jövedelmem nem nagy. Évente alig szerzek kétszázat.
- És hová teszed azt a pénzt? - kérdezte a király.
- Ötvenet adok a királynak, ötvenet visszafizetek az adósságomért, ötvenet kölcsön adok, ötvenet pedig kidobok a sárba - felelte a paraszt.
A király nem értette a paraszt szavait, ezért megérte, hogy magyarázza meg.
- Ötvenet adok a királynak, vagyis, ennyi adót fizetek a földemért. Ötvennel törlesztem az adósságomat, mert öreg apám van, ő nevelt fel engem, most énnekem kell törődnöm ővele. Ötvenet kölcsön adok, látod, a fiamat nevelem, minden évben ennyit adok ki a szükségleteire, és amikor felnő, és én megöregszem, ezért fog ő gondozni engem. Ötvenet kidobok a sárba - egy lányt nevelek, neki hozományt adok. Amikor majd férjhez megy, a hozományba adott pénz olyan, mintha csak a sárba dobtam volna, mert vissza nem tér hozzám.
A királynak nagyon megtetszett a paraszt, és rövid gondolkodás után így szólt:
- Figyelj, senkinek se mondd el ezt, csak az én szemem előtt! Ha türelmes leszel, ajándékot kapsz, ha nem, megbüntetlek.
A paraszt a szavát adta, hogy senkinek sem fogja elmondani, csak a király szeme előtt, és a király tovább ment a maga útján. Egy idő múltán a király lakomát tartott és a vendégeinek feladott egy fejtörőt, ezt mondva:
- Egy parasztnak a gazdaságából évente kétszáz arany jövedelme van. Ötvenet odaad a királynak, ötvenet lefizet az adóssága törlesztéséül, ötvenet kölcsön ad, és ötvenet kidob a sárba. Fejtsétek meg, hogyan teszi ezt a paraszt!
Senki sem tudott válaszolni. Ekkor a király így szólt:
- Három nap gondolkodási időt adok.
A király legfőbb minisztere így gondolkodott: “Talán király az emberektől hallotta ezt a fejtörőt, amikor az országot járta. Útra kell kelni, és kérdezősködni.” És elindult azon az úton, amin a király utazott. Nem messze, az út szélén a miniszter találkozott egy paraszttal, aki a búzát kaszálta, és megkérdezte tőle:
- Véletlenül nem járt egyszer erre a király?
- De, egyszer éppen erre járt. Még beszéltem is vele.
- Miről beszélgettetek?
- A király akkor rám parancsolt, hogy senkinek ne beszéljek róla, csak az ő szeme előtt.
- Tessék, adok neked pénzt, csak mondd el nekem!
A paraszt a kezébe vett egy érmét, nézi, ki van verve rajta a király arca, és azonnal, nézve a pénzt, mindent elmesélt a miniszternek. Ezért kapott huszonöt aranyat.
Három nap múlva a miniszter bement a királyhoz és elmondta neki a rejtvény megfejtését.
Egyedül csak ő tudta.
A király megértette, hogy a fejtörőt maga a paraszt magyarázta meg a miniszternek. Azonnal parancsot adott, hogy vezessék eléje azt a parasztot. Amikor a paraszt megérkezett, a király mindjárt mondta is neki:
- Mondtam neked, figyelj, senkinek ne meséld el, csak az én szemem előtt, de te elfecsegtél mindent a miniszteremnek.
- A miniszter adott egy pénzt, amin megláttam a király arcát és az előtt mondtam el mindent - felelte a paraszt.
- Igazad van - ismerte be a király.
A király, hogy kipróbálja a paraszt okosságát, tovább így beszélt:
- Most pedig mondd meg még azt, hogy miért van úgy, hogy a hajad ősz, a szakállad meg fekete!
- Azért, mert a hajam huszonöt évvel öregebb a szakállamnál - felelte a paraszt.
- Ha te ilyen okos vagy, mondd meg nekem, milyen magas az ég!
- Az ég nincs is magasan. Ha a földön kopogsz, azonnal meghallhatod az égben. Ha nem hiszed, mássz fel az égbe, én majd itt kopogok, és a királyuram szépen meghallja.
- Most pedig mondd meg, hogy milyen mély a föld!
- A föld nagyon mély. Már huszonöt éve elkísértem a nagyapámat le a földbe, de még nem jött vissza.
- Jól van, ma még hazamehetsz. Gyere el máskor, amikor meghívlak - mondta a király a parasztnak.
A király hamarosan ismét nagy lakomát rendezett. Meghívta minden miniszterét és sok más vendéget, közöttük az okos parasztot is. A király a parasztot maga mellé ültette, balra. A király ivott a tőle jobbra ülő vendég egészségére, és belecsapott az arcába, miközben ezt mondta: “Mindenkinek ezt kell tennie, amikor a tőle jobbra ülő vendég egészségére iszik.” És mindenki így is tett. A parasztra került a sor, hogy a tőle jobbra ülőnek, aki a király volt, az egészségére igyon és az arcába csapjon. Mindenki csak azt nézte, hogy az egyszerű falusi mit fog tenni. Hiszen arcul ütni a királyt, az már az ő veszte. A paraszt kicsit elgondolkodott, majd megszólalt:
- Kérem a felséges királyt és a nagyérdemű vendégeket, hogy előbb beszéljek pár szót, majd elfoglalom a sorban a helyemet.
- Beszélhetsz - adott engedélyt a király.
- Felséges király uram, és nagyérdemű vendégek! Egyszer egy ember - egy hajótörést szenvedett hajóból - egy deszkán úszott a tengeren. Egyszer elért a partra, de ott szörnyű örvények voltak. Ha odaúszik, elsüllyed, de ha visszamegy és tovább úszik a tengeren, talán életben marad. Mondjátok meg, mit kellene tenni a szerencsétlennek: elpusztulni a part mellett, vagy visszamenni a tengerre, és talán életben maradni?
Minden vendég így felelt:
- Inkább visszamenni a tengerre és életben maradni.
- Akkor én is visszamegyek - mondta a paraszt, ivott és a balján ülő vendég arcába csapott, aki a legfőbb miniszter volt.
- Látom, bölcs ember vagy - mondta a király. - Hazamehetsz. De még egyszer eljössz, két hét múlva.
Két hét múlva ismét eljött a paraszt, de a palota kapujába álló őr nem engedte be.
- Ha nekem adod annak a felét, amit a király fog adni neked, akkor beengedlek.
A paraszt megértette, hogy hogyan oldja meg a dolgot, ezért ezt mondta:
- Rendben, az egész ajándékot neked adhatom, csak ezt írd fel, és minél hamarabb eressz be.
Az őr felírta, hogy minden jutalmat ő kapjon, és a paraszt bement a királyhoz. A király mindjárt mondta neki:
- Látom, hogy tenálad bölcsebb ember nincs az birodalmamban. Kérjél, amit csak akarsz, mindent megkapsz.
- Huszonöt korbácsütést szeretnék kapni - felelte a paraszt.
A király meglepődött, de beleegyezett. Ekkor a paraszt szólalt meg:
- Csakhogy ezek a korbácsütések nem nekem járnak. Minden ajándékodat, király uram, a szolgádnak adtam. Itt az írása.
A király, miután elolvasta az írást, behívatta az őrt, és huszonöt korbácsütést adatott neki. Ezután a király ezt mondta:
- Mivel az ajándékot magának átvette az őr, teneked nem maradt semmi, akkor még egyszer kérhetsz valamit, szívesen megadom.
- Jó lenne, ha kapnék egy régi nyerget - felelte a paraszt.
- Én adok neked egy szép lovat és egy új nyerget - ajánlotta a király.
- Nekem elég lesz egy régi nyereg is, nagy jó uram - felelte a paraszt.
A király írást adott: “Egy Régi Nyerget adok ennek és ennek...” Abban az országban minden tárgyat nagybetűvel írnak. Valóban volt egy nagy vár, aminek a neve volt: Régi Nyereg. A paraszt elment abba a várba, és a generálishoz így szólt:
- Mától kezdve én vagyok ennek a várnak a tulajdonosa. Íme a király írása.
A tábornok, nem tudván, hogy mi történt, szörnyen megharagudott, és azonnal elment panaszt tenni a királyhoz.
- Teljesen elfelejtettem - mondta a király -, hogy a birodalmamban van egy ilyen vár, de a szavamat nem változtathatom meg, engedd át a Régi Nyerget a birodalmam legbölcsebb emberének. Ha még okosabb leszel, adok neked egy másik várat.
Forrás: Litván népmesék
