AZ ÖRDÖGÖK KIRÁLYA MEG AZ Ő LÁNYA
Az egér meg a veréb megegyezett egymással, és elvetettek két szem gabonát. Jó volt a termés, elcsépeltek néhány zsákkal. Ekkor látják, hogy repül hozzájuk a sas.
- Te - mondják - jó vagy. Oszd el közöttünk a termést!
- Ki szántott közületek és ki boronált? - kérdezi a sas.
- Én szántottam - válaszol az egér.
- Én boronáltam - válaszol a veréb.
A sas az egérnek két részt adott, a verébnek egyet, mert a szántás mindig nehezebb munka. A verébnek nem tetszett ez az osztozkodás, panaszra ment az urasághoz. Amint elszaladt a sas mellett, megsebesítette azt a begyén. A sas alig tudott felszállni egy szegény ember háza tetejére. Ott azt mondja:
- Vigyázz rám, amíg be nem gyógyul a begyem. Majd jól megfizetek neked.
A szegény ember három hónapig gyógyította, kezelte. A madárnak a begye begyógyult. Ez alatt az idő alatt megevett tíz ökröt és kiivott tíz hordó sört. A sas, amikor meggyógyult, leszállt az udvarba és így beszélt:
- Ember, most ülj fel a hátamra, elrepülünk. Ezért a munkáért jól megfizetek neked.
Az ember felmászott a sas hátára, belekapaszkodott a tollába. A sas elrepült. Hegyeken, erdőkön át repült, odarepült egy kis házhoz. Így szól az emberhez:
- Itt szállj le! Menj be ebbe a házba. Itt lakik a húgom. Kérdezd meg tőle, akarja-e, hogy megmutasd neki a bátyját. Ezért kérd meg, hogy adja neked a törölközőt, amelyik ott lóg az ablak mellett.
Az ember bement a kis házba és kérdi:
- Akarod látni a bátyádat?
- Nagyon jó lenne - feleli a sas húga.
- De azért, hogy megmutassam, ide kell adnod nekem azt a törölközőt, amelyik ott lóg az ablak mellett.
- Sajnálom a fivéremet, de még jobban a törölközőt - feleli a lány.
Visszament az ember a sashoz és elmesélte, hogy mit mondott a nővére. A sas tovább repült. Megint átrepült hegyeken, erdőkön. Odarepült egy másik házikóhoz. Leszállt. Megparancsolta az embernek, hogy szálljon le róla, menjen be a házba és mondja meg a másik nővérének, hogy megmutathatja a testvérét, de ezért azt a kis ládát kell odaadni, ami az ágy alatt van. Az ember bement a házba és mondja:
- Akarod látni a fivéredet? De azért, hogy megmutassam, azt a kis ládát kell nekem adnod, amelyik ott van az ágy alatt.
A lány így felelt:
- Kár a fivéremért, de még nagyobb kár a ládáért.
Az ember visszament a sashoz és elmesélte neki, hogy mit mondott a második nővére. Ekkor ketten továbbrepültek. Szállnak erdőkön át, hegyeken át, és elérnek a harmadik házikóhoz. A sas így szól:
- Szállj le rólam és menj be a házba! Itt él az én legfiatalabb húgom. Mondd meg neki, hogy megmutathatod neki a bátyját, de ezért kérd el tőle a dobozt, amelyik az ablakpárkányon áll.
A sas nővére így válaszolt az embernek:
- Sajnálom a dobozt, de még jobban a bátyámat.
Az ember visszament a sashoz és elmesélte, hogy mit mondott a húga. A sas bement és az emberrel együtt mindketten ott töltötték az éjszakát. Másnap a sas húga megvendégelte őket, átadta a dobozt, és megparancsolta nekik, hogy repüljenek haza. Figyelmeztette őket arra, hogy ne nyissák ki a dobozt, mielőtt haza nem érnek. Az embernek a hosszú úton elfogyott az ennivalója. Elhatározta, hogy kinyitja a dobozt, talán pénzt talál benne, az éjszakát egy embernél töltik. Már este kinyitja a dobozt, és megnézi, hogy mi van benne. Mihelyt csak kinyitotta, a dobozból ördögök kezdtek előbújni. Tele lett az egész udvar, az egész ház, de még mindig csak jönnek. Mindenki megijedt, és nem tudják, hogy mit kezdjenek. A sarokból előjött egy szörnyűséges, nagy szarvú ördög, és mondja:
- Ember, ígérd meg, hogy nekem adod azt, amit nem hagytál otthon, akkor én minden elintézek, és épen és egészségesen hazaérsz.
Az ember elgondolkodott: nincs semmi baj, hát beleegyezett az ördög ajánlatába. Az ördög mindent elrendezett, mind a több ezer ördögöt visszakergette a dobozba, bezárta azt, és átadta az embernek, hogy vigye haza magával.
- Most nyugodtan utazz haza - mondja. - És teljesítsd a nekem tett ígéretedet!
Az ember, amint hazaért, kinyitotta a dobozt, az meg tele volt mindenféle pénzzel. Nagyon megörült. “Most majd lesz miből élni.” Nézi, és látja, hogy az asztalnál ül egy húsz év körüli szőke, szép, derék fiatalember. Az ember kérdi a feleségét:
- Honnan került ide ez a férfi?
- Oh - mondja a nő -, amikor elmentél, született egy fiunk. Gyorsan felnőtt, már meglett férfi.
Az apa nagyon elkeseredett, hogy az ördögök királyának kell adnia egyetlen fiát. Sírt, nem tudta, hogy mit is tegyen.
A fiú, látva síró apját, kérdi:
- Mi történt?
Az apa elmesélte, hogy ő mit ígért, de hiszen semmit sem tudott a fiáról.
A fiú így szólt az apjához:
- Apácskám, ne nyugtalankodj! Mindent elrendezek én. Holnap szépen felöltözöm, és én magam elmegyek, megkeresem az ördögök királyát és megkérdezem, hogy mit akar tőlem.
Másnap fel is öltözött, magához vett többféle ennivalót, és elment. Ment, mendegélt, mindenféle mocsarakon át, és kérdezgette, hogy hol él az ördögök királya. Sehogyan sem tudta megtalálni. Miután átkelt néhány erdőn, az egyik szélén rábukkant egy kis házra. Be kell menni, meg kell kérdezni - gondolta. Amikor bement a házba, ott egy nőt talált. Kérdezi tőle, hogy nem tudja-e, hogy hol lakik az ördögök királya. A nő így felel neki:
- Én nem tudom. Eredj túl az erdőn, ott találsz egy másik kis házat, abban lakik a nővérem, talán ő tud valamit az ördögök királyáról.
A fiú tovább ment. Elért a második házhoz. Bemegy. Egy másik nőt talált ott. Megkérdezi, hogy tudja-e, hogy hol lakik az ördögök királya. A nő így felel:
- Én nem tudom. Menj tovább, az erdő szélén találsz egy olyan házat, mint ez. Ott lakik a harmadik nővér. Ő tudhatja.
Odaért a fiú a harmadik nővérhez. Megkérdezte:
- Nem tudod, hogy hol lakik az ördögök királya?
A nő így felel neki:
- Tudom, hogy hol él az ördögök királya. De ő nagyon haragos. Három lánya van, de még egyik sincs férjnél. Ha csak egy férfi is a kezei közé kerül, azonnal agyonveri. Ha elmész hozzád, teveled is ez történik. Sajnállak téged.
A fiatalember mondja:
- Nekem feltétlenül el kell mennem az ördögök királyához.
- Mi az a fontos dolog, meséld el nekem! - kéri a nő. - Talán segíthetek neked.
A fiú elmesélt mindent, ami történt, hogy miért is jött ő ide.
- Töltsd nálam az éjszakát! - mondja neki a nő. - Itt, tőlem nem messze van egy nagyon szép tó. Ide jár mind a három lány fürdeni. Te egyedül nem mehetsz el az ördögök királyához, mert az mindjárt agyonverne téged. Csak a lányai segítségével mehetsz el hozzá. Amikor odamész a tóhoz, nézd jól meg, hogy hová teszik a lányok a ruháikat. Nézd meg jól, hogy melyik a legfiatalabb, majd vedd el annak a ruháját, és ne add vissza neki. Addig ne add oda, amíg csak bele nem egyezik, hogy feleségül megy hozzád. Csak a legidősebb ruháját el ne vedd, mert az nagyon gonosz, ő majd elver és visszaveszi a ruháját.
Éppen amikor a fiú elért a tóhoz, repült oda három lány. Levetkőztek és kezdtek fürdeni. A fiú nem nézte jól meg őket, és nem a legfiatalabb, hanem a legidősebb ruháját vette el. Az, miután megfürdött, kijött és keresi a ruháit. Rábukkant a fiúra. Nekiesett és jól elverte. Mind a hárman felöltöztek és elrepültek.
A fiú visszament a nőhöz és mindent elmesélt neki.
- Mondtam neked, hogy ne vedd el a legidősebb ruháját. Most megint aludj nálam! Holnap aztán jól nézd meg, hogy melyik a legfiatalabb. Vedd el a ruháját, és ne add oda neki, amíg bele nem egyezik, hogy feleségül megy hozzád.
A fiú ott is aludt, majd elment a tóhoz, leült a fa alá, és várt. Amint ott várakozik, odarepül mind a három lány, levetkőztek, letették a ruhájukat. Ez alkalommal a fiú jól figyelt, és a legfiatalabbnak a ruháját vette el. A legidősebb megtalálja a ruháját, a középső megtalálja, de a legkisebb nem találja. Ruha nélkül csak nem repülhet el. A kettő elrepült, de a legfiatalabb ott maradt. A fiú mondja neki:
- Gyere feleségül hozzám! Akkor visszaadom a ruhádat.
A lány beleegyezett. Mindketten elmentek a nőhöz, szépen felöltöztek és együtt elmentek a lány apjához, az ördögök királyához. A lány elrejtette a fiút, maga pedig odament az apjához, és mondja:
- Amikor fürödtünk, választottam magamnak férjet. Ha te, apa, meglátod a férjemet, mit teszel vele?
- Semmit sem teszek - mondja az apja. - Három lányom van, de még egy vőm sincs. Nagyon jó lenne, ha lenne legalább egy vejem, mert én már nagyon öreg vagyok.
A lány mindjárt vezeti is be a férjét, és mutatja az apjának. Az apa így szól:
- Nagyon jó, most lesz, aki dolgozzon.
Másnap az apa kiadja a vejének a munkát: megparancsolja neki, hogy fogja a fejszét, menjen ki az erdőbe és vágjon ki száz öl fát. A vő kiment, körülnézett - a haláláig nem tud kivágni ennyi fát. Amikor hazament, elmesélte a feleségének.
- Menj vissza a fejszével - mondja az asszony. - És várj, amíg nem viszek neked enni. Magad ne kezdj el dolgozni.
A férfi elment az erdőbe és leült. Eljött a felesége, adott neki enni, néhányszor legyintett a kezével a levegőben, és az egész erdő egyszerre ki van vágva, a fa összerakva.
Hazamentek. Az ördögkirály kérdezi:
- Kivágtad a fát, vő?
- Kivágtam és össze is raktam.
- Nagyon jól tetted - mondja - hogy összeraktad. Holnap fel kell szántai a földet, el kell vetned a búzát, és ügyelj arra, hogy be is érjen! Akkor arasd le, őröld meg és hozzál nekem belőle sütött kenyeret.
Másnap reggel a vő megint kiment az erdőbe. Várt, amíg a felesége ki nem hozta az ebédet. Mialatt ő evett, a felesége néhányszor csak legyintett a kezével a levegőben, és egyszerre fel lett szántva az irtás, meg lett boronálva, a gabona is el lett vetve, sőt be is ért, meg is lett őrölve és ki is sült a kenyér. A vő, amint indult haza, a kenyeret a hóna alá kapta és hazavitte vacsorára az apósának.
Az apósa, amikor meglátta, hogy a veje minden munkát elvégzett, nagyon kétségbe esett. Gondolja magában: hogyan pusztítsa el? Megparancsolta, hogy másnap fogja a csődört és törje be.
Jön haza a felesége, és kérdi:
- Mit parancsolt az apám holnapra?
- Egy csődört kell meglovagolnom - feleli.
- Az nem csődör, hanem maga az apám, az ördögök királya, aki csődörré változott, agyon akar taposni téged. Tudod mit, add ide nekem a ruhádat, te magad pedig vedd fel az enyémet! Én meglovagolom a csődört.
Másnap az ördögök királyának a lánya átöltözve bement az istállóba. Ott talált egy felnyergelt csődört. Mindjárt felszállt rá és kezdte betörni. Volt neki egy vasalt botja. Amikor csak felemelte a ló a fejét, hogy felágaskodjon és levesse a hátáról, ő a fejére vágott a bottal. A csődör egy fél napig ott kínlódott, de csak nem tudott felágaskodni. Elfáradva, kiizzadva ment haza. A nő, miután leszállt a lóról, azonnal átöltözött és küldte a férjét az apjához:
- Mondd neki: Apácska, menj, nézd meg, hogy jól betörtem-e a csődört!
Megy, és mondja az apósának:
- Apácska, menj, nézd meg, hogy jól betörtem-e a csődört!
- Nem, nem megyek. Tudom, hogy te minden munkát jól elvégeztél - felel az apósa.
Mivel most nem tudta megölni, elterveli, hogy majd éjjel, amikor alszik a veje, akkor öli meg, de a lánya mindent megtudott. Magához hívta a férjét és mondja neki.
- Most már nem maradhatunk itt tovább, mert mihelyt elalszunk, az apám agyonüt téged. Már nem egyet agyonvert.
Megállapodtak abban, hogy megszöknek. Amikor menekülnek, az ördögkirály lánya egy mély nyomot hagy a földben, arrébb egy másikat, majd még messzebb egy harmadikat, majd elmenekülnek.
Az apa, miután várt egy kicsit, felkelt, fogta a vasrudat és ment agyonverni a vejét. Körülnéz, az ágy üres. Nincs ott se a veje, se a lánya. Kérdezi:
- Hol vagytok, gyermekeim?
A lábnyom megszólal:
- Itt, itt, itt!
Az apa magához hív tíz munkást. Rájuk parancsol, hogy ássanak ott egy gödröt. Ástak jó pár órán át, de semmit sem találnak. Az apa megint felteszi a kérdést:
- Hol vagytok, gyermekeim?
A második lábnyom feleli:
- Itt, itt, itt!
Megint kezdenek ásni. Ásnak még jó pár órát, de semmit sem találnak. Az apa újból kérdi:
- Hol vagytok, gyermekeim?
A harmadik lábnyom feleli:
- Itt, itt, itt!
Az apa maga is felkapja az ásót és néhány órán keresztül ás, míg csak az ereje engedi. Mivel nem talál semmit, az apa arra gondol, hogy ennyi idő alatt már biztosan jó messzire értek.
Felderítőket küld utánuk. Megparancsolta, hogy ha utolérik őket, kergessék haza mindkettejüket.
A lány, amint ott ment a férjével, hátrafordult és meglátta, hogy már-már utolérik őket. A férjét azonnal almafává változtatta, magát pedig ágakká. Amikor az üldözők utolérték, semmi mást sem találtak, csak egy almafát. Visszatértek. Amikor hazaértek, az apa, az ördögök királya, kérdezi:
- Nem értétek utol őket?
- Nem - felelik.
- Az útszélen nem találtatok semmit?
- Semmit, csak egy almafát, szép ágakkal.
Az apa így szól:
- Buták vagytok, el kellett volna hozni magatokkal a fatörzset, az ágak pedig maguktól eljöttek volna. Induljatok a lehető leggyorsabban újból! És bármit is találtok, hozzátok magatokkal!
Megint rohantak üldözni őket. A lány hátrafordult, meglátta, hogy már-már utolérik őket. A férjét pappá változtatta, maga pedig templommá változott. Az üldözők odaértek. Semmi mást sem találtak ott, mint egy templomot. Nem tudták, hogy mit tegyenek: a templom talán régóta ott áll. Miután semmi mást sem találtak, visszafordultak. Az ördögök királyához így beszéltek:
- Semmit sem találtunk, csak egy templomot az útszélen, meg egy papot. Ott nem volt semmi más.
Az apa így szólt:
- Ti ostobák, el kellett volna hozni a papot. A templom maga eljött volna - mondja. - Minek küldjelek titeket, majd elmegyek én magam.
A lány hátranéz. Maga az apja kergeti őket egy puskával. Ő kacsává változott, a férjét pedig gácsérrá változtatja. Fúj egyet, nagy tó keletkezik. És mindketten ott úszkálnak a tavon.
Az apa szélvészként zúgva száguld a puskával, és le akarja lőni a vejét, de a kacsa elöl van, a gácsér hátul. Ha lőne, előbb a kacsát, a saját lányát találná el. Az apa átmegy a másik oldalra, de a lánya is átúszik a másik oldalra. Az apa egész nap próbálkozott, de a kacsán keresztül sehogyan sem tudta lelőni a gácsért. Akkor az apa, az ördögök királya, elátkozta a saját lányát is:
- Legalább tíz évig úszkálj itt! - majd hátat fordított nekik, és elment.
A kacsa a férjét visszaváltoztatta emberré, és így szólt hozzá:
- Most eredj, és élj egyedül, amíg el nem megyek hozzád, mert énnekem tíz évig itt kell élnem. Ne végy mást feleségül, csak énrám várj, mert én nagyon sok bajt átéltem veled.
A férfi elbúcsúzott a kacsától és folytatta az útját, a kacsa pedig ott maradt, hogy tovább úszkáljon a tavon.
A férfi oly sokáig élt egyedül, hogy meg is feledkezett róla, és feleséget kezdett keresni magának. Miután talált egy megfelelőt, készült az esküvőre. És akkor telt le a kiszabott idő, amennyivel a kacsát megátkozták. Elrepült a férjéhez, és látja, hogy az esküvőre készül.
- Miért teszed ezt? - kérdi a kacsa. - Hiszen megkértelek, hogy várj rám, amíg vissza nem jövök, de te nem bírtad ki.
A férfi bocsánatot kért, és vele tartotta meg az esküvőt, majd boldogan éltek együtt.
Forrás: Litván népmesék
