HOGYAN VARRT A RÓKA BUNDÁT A FARKASNAK
Amint ment a farkas az erdő szélén, egy harkály kopácsolt az egyik fán. A farkas felemelte a fejét és így szólt:
- Harkály, harkály, te itt kopácsolsz télen-nyáron, mégsem csinálsz csizmát magadnak.
- Nem kell nekem csizma - válaszolt a harkály. - De te, farkas, bárányvadász, aki fogdosod össze és téped szét a bárányokat, amikor jön a tél, fagyoskodsz, nem varrsz magadnak bundát.
Ekkor az eszébe jutott a farkasnak, hogy télen vacogott a foga a hidegtől. Elszomorodott, és sírva ment tovább. Találkozott egy rókával.
A róka kérdi tőle:
- Komám, miért sírsz?
- Hogyne sírnék, ha a harkály így beszél: “Farkas, bárányvadász, aki fogdosod össze és téped szét a bárányokat, amikor jön a tél, fagyoskodsz, nem varrsz magadnak bundát.”
- Van is miért sírnod. Én majd varrok neked bundát, koma, csak hozzál nekem egy bárányt.
A farkas elment, elkapott egy bárányt és elvitte a rókának.
- Gyere el holnap, akkorra megvarrom a bundát - mondja.
A róka felfalta a bárányt, majd jóllakottan leheveredett az erdőszélen, sütkérezett a napsütésben.
Jön a farkas:
- No, lompos farkú róka koma, megvarrtad a bundát?
- Megvarrtam az egészet, csak a gallérra nem maradt már anyag. Mihelyt kapok lóbőrt a gallérhoz...
- Honnan szerzünk? - kérdezi a farkas.
A róka így felel:
- Nem messze innen, a réten, legel egy szép csikó. Jó gallér lenne a bőréből. Gyerünk, fogjuk meg! Te elkapod a zabláját, én pedig kivágok belőle annyit, amennyi a gallérhoz kell.
A róka odament a csikóhoz egy ollóval, és hopp, a füle alá nyúlt, a farkas pedig a zablát kapta el. A csikó megijedt, felugrott és húzta maga után a farkast, hogy csak úgy porzott a bundája. A róka meg egyre csak kiabált:
- Komám, fogd a csikót, még nem vágtam ki!
A farkas már szeretné elereszteni a zablát, de belegabalyodott, és nem tudja. A csikó egyenesen a házba viszi.
- Komám, komám, kapaszkodj meg az ajtóban - kiáltja messziről a róka.
De hogyan is kapaszkodhatna meg a farkas, ha a csontjai már ott zörögnek a földön?
Így már nem tudta felvenni a rókavarrta bundát.
Forrás: Litván népmesék
