HOGYAN KERESETT SZERENCSÉT?
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember. Sehogyan sem tudott megélni - nem volt kenyere, a háza is nagyon rossz állapotban volt. Egyszer mondta neki a felesége:
- Elmehetnél valahová, talán megtalálnád a szerencsét.
- Rendben van. Elmegyek, megpróbálom - mondta a férfi.
És el is indult, a kezében egy bottal.
Megy, mendegél és rátalál egy öregasszonyra, aki beleesett az árokba. Amikor odaért hozzá, az a nő kérlelni kezdi:
- Jó ember, segítsél rajtam!
A férfi kihúzta az árokból, felállította az úton és mondta neki:
- Anyó, most menjél nyugodtan, jó egészségben, tovább!
- Ember, és te hová mész? - kérdezte az öregasszony.
- Szerencsét keresni.
- Jól van, adok neked egy kevés, nem friss kenyeret, egy kis üveg vizet és egy nagyon öreg fésűt. Ha útközben találkozol egy éhes emberrel, adj neki ebből a kenyérből, ha szomjassal találkozol, adj neki inni, ha nincs mivel rendbe tenni a haját, add oda neki a kefét!
A férfi mindent beletett a táskájába, és elment.
Ment, mendegélt, eljutott egy erdőhöz. Látja, hogy az erdőben egy fatönkön ül egy ember, a hasát fogja és jajgat:
Megettem egy fatönköt,
Egy másikat megrágtam -
Mégsem laktam jól!
Odament hozzá a férfi és megkérdezte:
- Miért jajgatsz?
Az elismételte:
Megettem egy fatönköt,
Egy másikat megrágtam -
Mégsem laktam jól!
- Adok én neked egy kis kenyeret, azzal talán jóllaksz.
Elővette a kenyeret és odaadta az éhesnek. Az megette, és mindjárt jóllakott és boldognak érezte magát. Megköszönte az embernek:
- Mivel fizessem meg? Adok neked egy tölgyfa botot. Amikor hazamész, koppintsd meg vele háromszor a földet!
Az ember tovább indult. Elért egy tóhoz. Látja, hogy ott fekszik egy ember, a bajusza egyik vége a földön, a másikkal az eget támasztja. És jajveszékel:
Kiittam a tavat,
Kiittam a folyót
Mégis szomjas vagyok.
Az ember megkérdezte:
- Miért jajveszékelsz ilyen nagyon?
Az csak ordította a magáét:
Kiittam a tavat,
Kiittam a folyót,
Mégis szomjas vagyok.
- Adok én neked egy kis vizet, idd meg, és biztosan többet nem akarsz majd!
Az ember elővette a kis üveget, és átadta a szomjazónak.
Miután jót húzott az üvegből, el is múlt a szomja, és a bajsza mindkét vége az ég felé meredezett.
- Köszönöm, köszönöm, jó ember, hogy megitattál. Adok neked egy kis zacskót homokkal és kavicsokkal. Ha bármire is szükséged lesz, rázd csak meg ezt a zacskót, és mindent megtalálsz!
Az ember megint tovább indult. Az erdőnél meglátott egy lányt, aki egy fa ágaiba akadt, és jajveszékel:
Fésülnek engem az északi szelek,
Fésülnek engem a heves esők,
De a hajam mégis mindig kócos!
Odament hozzá az ember és megkérdezte:
- Miért jajveszékelsz ilyen nagyon?
A lány csak ismételgette a magáét:
Fésülnek engem az északi szelek,
Fésülnek engem a heves esők,
De a hajam mégis mindig kócos!
- Adok én neked egy fésűt, hogy megfésülködj.
Odaadta a lánynak a fésűt. Az nagyon szépen megfésülködött, hosszú copfot font magának. Boldogan így szólt:
- Jó ember, a te jó tettedért én adok neked három tölgyfalevelet. Ha hazamész, ezeket a leveleket tedd be a szekrénybe, ahol a ruháidat tartod.
A férfi hazaindult az ajándékokkal, a bottal, a zacskóval és a három tölgylevéllel. Amikor a házához ért, a bottal háromszor megkopogtatta a földet. Nagyon szép palotát pillantott meg maga előtt, és a felesége pedig a legszebb nővé változott. A férfi meglepődött.
- Hol voltál? Nézz csak körül, micsoda házad lett! - mondta a nő.
- Ez a bot építette fel a házat. Még más ajándékot is hoztam - mondta és megmutatta a zacskót.
Csak megrázta, és látja, tele van arany pénzzel, még a tetején is szóródik kifelé. Ezen a pénzen mindenféle ételt, italt vettek maguknak. Ettek, ittak, amire csak kedvük támadt.
- Van még egy ajándékom - mondta a férfi.
Megmutatta a három falevelet, és a feleségére parancsolt, hogy nyissa ki a szekrényt. A szekrényben a nő viseltes ruhája, a férfi nadrágja, mellénye volt. Betette azokat a faleveleket, becsukta a szekrény ajtaját, majd a feleségéhez fordult:
- Eredj, nézd meg, mi van ott, és vedd ki magadnak, ami megtetszik!
A nő kinyitotta a szekrényajtót, még meg is rémült - selyem, posztó anyagok fekszenek ott, mindenféle ruha, öltöny.
Mindketten felöltöztek, meghívták a szomszédokat, nagy lakomát rendeztek. Énrólam sem feledkeztek meg. Én is ott voltam, ettem, ittam annyit, amennyi csak a számba fért.
Forrás: Litván népmesék
