ELENYTE
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy férfi meg egy nő. Három fiuk volt meg egy lányuk, Elenyte. Az hetedhét országon túl ment férjhez. Ott élt, éldegélt, de egyszer nagyon vágyódott már a testvérei után. Bármerre is megy, bármit is tesz, egyre csak őrájuk gondolt. Ezért egyszer útra kelt, hogy meglátogassa a bátyjait. Megy, megy, találkozik egy nyúllal. Így szólt hozzá:
- Szállj fel, nyulacska, jobb lesz együtt utazni.
Fel is szállt a nyúl, és mennek tovább. Elértek egy folyóhoz, abban fürdött éppen egy boszorkány, aki hívta a lányt:
- Gyere húgocskám, fürödj meg,
Ez tejfolyam,
A másik folyóban vér folyik.
Elenyte már le is akart szállni a kocsiról, de megszólalt a nyúl:
- Ne menj, Elenyte, ez vérfolyó, a másik tejfolyó.
Meghallotta ezt az boszorkány, kiugrott a vízből és kitekerte a nyúlnak a lábát. Mennek tovább, és elértek egy másik folyóhoz, amiben egy boszorkány fürdött. Így szólt Elenytéhez:
- Gyere húgocskám, fürödj meg,
Ez tejfolyam,
A másik folyóban vér folyik.
A nyúl figyelmeztette:
- Ne hallgass rá, Elenyte, ne menj: ez vérfolyam, a másik folyó tejfolyó.
És Elenyte nem ment oda. Akkor kiugrott a folyóból a boszorkány és kicsavarta a nyúl másik lábát. Ment Elenyte tovább, odaért a harmadik folyóhoz, és a boszorkány ismét hívta.
- Gyere húgocskám, fürödj meg,
Ez tejfolyam,
A másik folyóban vér folyik.
A nyúl így szólt:
- Ne hallgass rá, Elenyte, ne menj: ez vérfolyam, a másik folyó tejfolyam.
Elenyte hallgatott a nyúlra, és nem ment oda, ekkor a boszorkány kiugrott a folyóból, kitekerte a nyúl harmadik lábát. Tovább ment Elenyte, és eljutott a negyedik folyóhoz. Ott fürdött a boszorkány és hívta:
- Gyere húgocskám, fürödj meg,
Ez tejfolyam,
A másik folyóban vér folyik.
A nyúl megparancsolta a lánynak, hogy ne hallgasson a boszorkányra. Az meghallotta, kiugrott a folyóból, és kitekerte a nyúl negyedik lábát. Ment Elenyte tovább, eljutott az ötödik folyóhoz. Ott fürdött a boszorkány, és így hívta a lányt:
- Gyere húgocskám, fürödj meg,
Ez tejfolyam,
A másik folyóban vér folyik.
- Ne menj, Elenyte, ne hallgass a boszorkányra - mondta a nyúl -, ez vérfolyó, a másik a tejfolyó.
Kiugrott a boszorkány, kitekerte a nyúlnak a nyakát. Elenyte már nagyon fáradt volt, piszkos, ezért levetkőzött és bement a folyóba, hogy megfürödjön. A boszorkány gyorsan kiugrott a folyóból, magára vette Elenyte ruháját, beült a kocsiba és hazahajtott a lány bátyjaihoz. Elenyte pedig felöltözött a boszorkány rongyaiba, és ment legeltetni a bátyjai lovait.
A fiúk nagyon megörültek a húguknak, nem ismerték fel, hogy az boszorkány, és úgy szerették, mintha a húguk lett volna. Elenyte pedig a lovakat legeltette és énekelt:
- A boszorkány mézbort iszik,
a kishúg meg a lovakat legelteti.
Meghallották a bátyjai, és elmentek megnézni. Akkor az egyik testvére megkérte, hogy keresse meg a fejét. Amint így kereste, sírva fakadt, és a könnycseppek a bátyja fejére kezdtek hullani. A fiú megkérdezte:
- Ez meg micsoda?
- Testvérkém, meleg eső esik - felelte a lány.
A fiúk megtudták, hogy ez a húguk, ezért hazavezették. Elenyte elmesélte nekik, hogy hogyan csapta be a boszorkány. A bátyjai megharagudtak a boszorkányra. Bekentek enyvvel egy lovat, a boszorkányt kivezették az ajtón, és ezt mondták neki:
- Gyerünk, húgocskám, járjunk egyet!
A boszorkány látja, hogy az ösvényen egy ló áll.
- Hogyan menjek, ha ott egy ló áll?
- Ha elhajtod, a ló elmegy.
A boszorkány hozzányúlt a lóhoz, a keze odaragadt. A fiúk mondták neki:
- Nyúlj hozzá a másik kezeddel is, akkor majd elmegy!
A boszorkány megtette, a másik is odaragadt.
- Rúgd meg a lábaddal, akkor biztosan elereszt.
Amikor a boszorkány megtette, a lába is odaragadt.
- Rúgd meg a másikkal is - tanácsolták a fiúk.
A másik is odaragadt.
- Most lökd meg a hasaddal, akkor teljesen elenged.
A boszorkány így teljesen a lóra ragadt. Ekkor a fiúk ráhúztak a hátára, hogy az teljes erővel futásnak eredt, és futott, amerre csak látott, összetörte a boszorkány csontjait. A húguk pedig ezután sokáig vendégeskedett a testvéreinél.
Forrás: Litván népmesék
