JÓ HAZUGSÁGOK
(Labi meli)
Hol volt, hol nem volt, egyszer egy apának volt három fia: kettő okos és egy ostoba. Egyszer a három fiú elindult a nagyvilágba, és az útra ennivalónak vittek magukkal egy köteg nyers húst. Este az okos fiúk így szóltak: “Meg kellene sütni a nyers húst, de az erdőben honnan szerezzünk tüzet?”
“Majd szerzünk!” mondta az ostoba. “Én felmászom egy fenyő csúcsára, és az erdő fái fölött megnézem, hátha látok majd a messzeségben valamilyen tüzet.” Fel is mászott, körbenézett, és egy helyen látott is tüzet, szólt az idősebb bátyjának, hogy menjen az oda. A legidősebb testvér elment, és egy tűz mellett egy öregembert talált.
“Jó estét, apó, adjon nekünk egy kis tüzet, hogy megsüthessük a nyers húst!”
“Jó estét, fiam! De nagyon remélem, hogy megismerem a te leleményességedet - tudsz mondani nekem jó hazugságokat? Ha tudsz, kapsz tüzet, ha nem - a combodból kell egy darab hús.”
A legidősebb fiú gondolkodott, gondolkodott, de semmiféle hazugság sem jutott az eszébe. Ekkor az öregember kivágott a combjából egy darabot, és visszaküldte tűz nélkül.
Ez után a középső testvér ment el tűzért.
Elment az öreghez, aki e szavakkal fogadta: “Jó estét, fiam! De nagyon remélem, hogy megismerem a te leleményességedet - tudsz mondani nekem jó hazugságokat? Ha tudsz, kapsz tüzet, ha nem - a combodból kell egy darab hús.”
A középső fiú gondolkodott, gondolkodott, de semmiféle hazugság sem jutott az eszébe. Ekkor az öregember kivágott a combjából egy darabot, és visszaküldte tűz nélkül.
Végül elment az ostoba.
“Jó estét, apó! Egy kis tüzért jöttem. Van egy kis húsunk, amit meg kellene sütni.”
“Jól beszélsz, fiú! Te talán ki tudsz találni jó hazugságokat? Ha igen, kapsz tüzet, de ha nem - három darab hús kell a combodból.”
“Öregapám! Ki nem talál ki hazugságokat? Jó igazságot kitalálni sokkal nehezebb. De hadd jelentsem ki mindjárt, hogy ha nem találok ki hazugságokat, maga nem ad nekem tüzet és kivág a combomból három szelet húst, de ha kitalálok, elveszem a tüzet és a maga combjából vágok ki három darab húst.”
“Rendben, megteheted, de beszélj már!”
“Mindjárt beszélni fogok, de előbb lenyelem a nyálamat. No, figyelj, öreg, egyszer az erdőben jártamban annyira megéheztem, hogy már majd’ megettem a saját nyelvemet. Akkor felemeltem a tekintetem és a mélyben megpillantottam három vajpuhává sült galambot. Ki akartam venni a galambokat, de mi történt? Nem tudtam kihúzni a gödörből a kezemet. No, gondoltam, lemegyek értük magam. Le is mentem, elfogyasztottam a galambokat, de ekkor meg akárhogyan is próbálkoztam, nem tudtam kimászni. Annyit ettem, hogy meghíztam. Elgondolkodtam és jó ötletem támadt: hazaszaladok egy ásóért. Úgy is tettem, kiszélesítettem a gödröt és gyorsan kimásztam.”
“Fiam, mindez lehetséges!”
“Várj csak! Ne mondd még, hogy mindez lehetséges! Hallgasd meg végig! És amint mentem ki az erdőből, hatalmas dörejt hallottam. Arra gondoltam, hogy ha a világ nem dől össze, valami itt mindjárt le fog zuhanni. Kíváncsian körülnéztem, hogy honnan ez a nagy zaj, hát láttam, hogy hét méh harcol nyolc farkassal. Oda akartam menni, hogy szétválasszam őket, a fülem majd megpattant a zajtól, mindegyik méh nyolc hordó mézet görgetett. Egyszerre kirántottam a kardomat, megöltem a farkasokat, megnyúztam őket, kikészítettem a bőrt, a hátamra vetettem és elindultam eladni.”
“Fiam, mindez lehetséges!”
“Várj csak! Ne szakíts félbe!... Mentem, mendegéltem, elértem egy hegyhez, felmentem a csúcsára, ott egy szakadék volt, beleestem, és mindjárt a piacon találtam magam. Eladtam ott a bőröket és körülnéztem, köröskörül holtak voltak. Ott volt a te apád és az én apám, de az én apámnak jobb a sora, a te apád hátán ült és szélvészként lovagolt.” “Ez nem igaz! Hogyan mondhattad ezt?” kiáltott fel az öreg. “Nos, természetesen ez nem igaz, de oly nagyon akarom a tüzet és annyi húst a combodból, amennyit a bátyáim combjából kivágtál.”
Nem volt mit tenni. Az öreg kénytelen volt tüzet adni, és meg kellett engednie, hogy a fiú három szelet húst vágjon ki a combjából.
Forrás: Lett népmesék
