MENNYI TÜRELEMRE VAN SZÜKSÉG

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember. Ez az ember kosárfonással foglalkozott. Egy­szer arra járt a medve.

- Mit csinálsz? - kérdezte.

- Kosarat fonok. Nézd, te lusta, te is fonhatnál. Eladnánk, lenne pénzünk.

- De ha én nem tudok - mondta a medve.

- Tanuld meg! Megmutatom.

Az ember fonta a kosarat, a medve nézte:

- Ez egyáltalán nem nehéz! Talán én is meg tudom tenni.

Visszament az erdőbe, ágakat tört le, és egy ölnyit elvitt az emberhez, leült melléje. A man­csá­val lehántja az ágakat és próbálja összehajtani. Nagyon erősen nyomta, és reccs, a gally eltört. Félredobta, felvett egy másikat. Azt is eltörte. És így ment ez sokáig, egy egész halom­mal összetört, meghajlítani egyet sem tudott.

- Oh - mondja az embernek -, jó neked, hogy tudod, de én nem tudom.

- Nem, itt nem a tudás a legfontosabb, hanem a türelem. Óvatosan és könnyedén kell behaj­lítani - akkor sikerül. Ha valamit kapkodva csinálsz, abból semmi jó sem következik.

 

Forrás: Litván népmesék