A BIKA ISKOLÁBA MEGY
(Bulius Mokslą eina)
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazda, akinek volt egy bikája. A bika hamuszürke volt, és nagyon okos. Egyszer kereskedők jöttek, akik meg akarták venni, de a gazda nem adta el. Makacskodtak, könyörögtek, de a gazda hajthatatlan volt.
- Megjósolja az időt! Ha esik, bemegy az istállóba, lefekszik. Ha szép az idő, kint az udvaron fekszik. Ha az udvar közepén látom, nem sietek behordani a búzát, mert tudom, hogy jó idő lesz, de ha bemegy az istállóba, sietek, mert már esik is.
Összebeszéltek a kereskedők, hogy rábeszélik a gazdát, hogy küldje iskolába a bikáját. A gazda elgondolkodott: “Jó is lenne!”
- Add ide nekünk, mert ismerünk egy ilyen iskolát. Beíratjuk.
A gazda odakötötte a bikát a kereskedők szekeréhez, adott nekik száz rubelt, hogy beírassák az iskolába. Megegyeztek, hogy hány évig is tanuljon. A kereskedők elvitték, levágták, a bőrt kicserzették, cipőt varrattak belőle, és mentek tovább.
Eltelt egy év, majd még egy. Ekkor elmentek a kereskedők a gazdához, hogy meséljenek neki a szürke bikáról, hogy hogyan megy neki a tanulás.
- Hát megy az, rendben meneget. Ha látnád, rá sem ismernél. De még nincs vége az iskolának.
Eltelt még egy év. A kereskedők meghallották, hogy letelepedett a városban egy tábornok. Simasnak hívják. Már kiskorában elkerült a szüleitől. Közölni kell a gazdával, hogy ez a tábornok az ő szürke bikája. Elutaztak hozzá.
- Most már megnézheted a bikádat - mondták neki -, elvezetünk az ajtajáig.
Elutaztak a városba és elvezették egy ajtóhoz, és így szóltak hozzá:
- Nyisd ki, meglátod. Ott ül az asztalnál.
A gazda kinyitotta az ajtót. Amikor megpillantotta a tábornokot, megijedt és felkiáltott:
- Simas, Simas, mi lett belőled!
A tábornok azt hitte, hogy ez az apja. Felállt, köszöntötte. A gazda nem merte megmondani neki, hogy bikából lett tábornok. Elbúcsúzott tőle és elindult hazafelé, de előbb meghívta vendégségbe. Hazaérve úgy döntött, hogy eladja a házát, és elköltözik a tábornokhoz.
A kereskedők meg csak kacagnak, hogy micsoda ostoba gazdával akadtak össze.
Forrás: Litván népmesék
