JUOZAPELIS ÉS A LOVACSKA

JUOZAPELIS ÉS A LOVACSKA

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, akinél szolgált a Juozapelis nevű legény. Egy­szer a király vadászni készült. Juozapelis megkérte a királyt, hogy vigye őt is magával, de a király akkor ezt mondta:

- Akkor engedlek el vadászni, ha a ló maga megnyergeli magát.

Elment Juozapelis a jó lovakhoz és mondta nekik:

- Lovacskáim, gyertek ide! - de egyetlen ló sem ment oda hozzá, és nem tette fel magára a nyerget. Juozapelis akkor elment a munkás lovakhoz, és így kiáltott:

- Lovacskáim, gyertek ide! - de egyetlen ló sem ment oda hozzá, és nem tette fel magára a nyerget.

Juozapelis elment akkor a kicsi lovakhoz, amik vizet hordtak, és így szólt hozzájuk:

- Lovacskáim, gyertek ide!

Akkor odament hozzá egy kicsike ló és maga feltette a hátára a nyerget. Juozapelis felült a nyeregbe és elment a királlyal vadászni. Vadászat közben elfáradt, és eleresztette a lovat a rétre legelni. Juozapelis ott sétált és talált egy nagyon szép tollat, de a ló figyelmeztette:

- Ne vedd fel azt a tollat, mert nagy bajban lesz részed!

A legény azonban nem fogadott szót a lónak és felvette. Más szolgák meglátták a tollat Juozapelisnél, irigykedni kezdtek, és beárulták a királynak, hogy Juozapelisnek van egy nagyon szép tolla, és ő biztosan ismeri azt a madarat. A király magához hívatta:

- Ha nálad van ez a toll, biztosan ismered a madarat. Ha nem hozod el nekem, megöletlek.

Odament Juozapelis a lovához, és sírva fakadt:

- Lovacskám, lovacskám, mit tegyek? A király megparancsolta, hogy hozzam el a madarat.

A ló így szólt hozzá:

- Mondtam neked, hogy ne vedd fel azt a tollat, de te nem fogadtál szót nekem. No, most bajba kerültél, és még nagyobba fogsz kerülni. De én segítek rajtad. Ülj a hátamra, és rajta!

Juozapelis felült a lóra és ellovagoltak. Mentek, mendegéltek, és elértek egy nagy palotához. Akkor a ló ismét megszólalt:

- Én most itt maradok a réten legelni, te pedig menj be a palotába! Amikor odaérsz a kapuhoz, így beszélj:

- Kapu, nyíljál ki,
  őrök, álljatok félre,
  engedjétek meg, hogy
  bemenjek, majd kijöjjek!

És amikor belépsz a kapun, a kertben meglátod a madarat. Gyorsan kapd el, de a fészkéhez hozzá ne nyúlj, úgy téged senki sem kap el!

Juozapelis úgy tett, ahogyan kioktatta a ló. Odament a palota kapujához és megszólalt:

- Kapu, nyíljál ki,
  őrök, álljatok félre,
  engedjétek meg, hogy
  bemenjek, majd kijöjjek!

A kapu kinyílt, az őrök aludtak. Juozapelis beszaladt a kertbe, felkapta a madarat, majd ki a kapun, a lóhoz, felült rá és boldogan hazalovagolt. Elvitte a madarat a királynak. A király nagyon megörült, megjutalmazta Juozapelist. A többi szolga szörnyen megirigyelte, és be­vádolták a királynál, hogy elhozhatta volna a madár fészkét is.

A király magához hívatta Juozapelist, és így szólt hozzá:

- Jó, hogy elhoztad a madarat. Most hozd el a fészkét. Ha nem hozod el, kivégeztetlek.

Juozapelis sírva ment a lóhoz:

- Lovacskám, mit tegyek: a király rám parancsolt, hogy hozzam el a madár fészkét.

- Bajban vagy - felelte a ló -, de még nagyobb bajban leszel. Ülj a hátamra, és menjünk el!

Megint eljutottak ahhoz a palotához, a ló kioktatta Juozapelist, hogy hogyan cselekedjen. Juozapelis odament a palotához, a kapu előtt így szólt:

- Kapu, nyíljál ki,
  őrök, álljatok félre,
  engedjétek meg, hogy
  bemenjek, majd kijöjjek!

A kapu kinyílt, az őrök aludtak. Juozapelis beszaladt a kertbe, felkapta a madár fészkét. A fészek aranyból volt, és telis-tele csengettyűkkel. Juozapelis szaladt, a fészek pedig csengett, csilingelt. Az őrök azonban olyan mélyen aludtak, hogy semmit sem hallottak. Juozapelis gyorsan felugrott a lova hátára és boldogan hazamentek.

Bevitte a királynak a fészket, a király nagyon megörült, megjutalmazta Juozapelist. A többi szolga meglátva Juozapelis ajándékát, nagyon megirigyelte, elmentek a királyhoz, így panasz­kodtak neki:

- Király urunk, Juozapelis azzal dicsekszik, hogy el tudja hozni a tengeri királylányt.

A király magához hívatta Juozapelist, és így beszélt hozzá:

- Ha el tudtad hozni a madarat és a fészkét, hozd el a tengeri királylányt! Ha nem hozod el, kivégeztetlek.

Juozapelis sírva ment a lóhoz:

- Lovacskám, mit tegyek? A király megparancsolta, hogy hozzam el a tengeri királylányt.

- Bajban vagy - felelte a ló -, de még nagyobb bajban leszel. Nos, segítek neked. Kérjél a királytól sok pénzt, azon vegyél sok szép anyagot: posztót, selymet!

A legény úgy is tett, vett posztót, selymet, felrakta a ló hátára és ellovagolt. Amikor elértek a tengerpartra, lerakta az anyagokat: az egyszerűket a vízhez közelebb, a jobbakat messzebb. És akkor Juozapelis kiabálni kezdett:

- Ússzál ide, királylány! Szép posztót, selymet hoztam.

A királylány kiúszott, nézi az anyagot, alkudozik, de Juozapelis egyre messzebb vezeti - hiszen ott vannak a jobb anyagok. Amikor odaértek a lóhoz, a legény elkapta a lányt, feltette a ló hátára és elindultak hazafelé. Bevezette a királylányt a királyhoz. A király akkor meg­kérdezte:

- Nos, megtartjuk most az esküvőt?

De a királylány így felelt:

- Ha Juozapelis idehozza a tengerből a gyűrűmet, akkor hozzád megyek feleségül.

A király magához hívta Juozapelist és megparancsolta neki, hogy hozza el a tengerből a gyűrűt. Elment a legény a lóhoz, megkérdezte:

- Lovacskám, lovacskám, most mit tegyek? A király megparancsolta, hogy hozzam el a tenger­ből a gyűrűt.

A ló így felelt:

- Nagy bajba kerültél, de még nagyobba fogsz kerülni. Ülj fel a hátamra és menjünk el a tengerhez! Amikor odaérünk, kapd el a rák gyerekét, és ne add addig vissza, amíg a rák ki nem hozza a gyűrűt.

Juozapelis úgy is tett. Elkapta a rák gyerekét, de a rák kérlelte, hogy eressze szabadon.

- Hozd ki a tengerből a királylány gyűrűjét, akkor elengedem a gyerekedet - mondta Juoza­pelis.

A rák mindjárt elő is hozta a gyűrűt. A legény visszaadta a gyerekét, a gyűrűt pedig elvitte a királylánynak. A király most is megkérdezte:

- No, most már megesküszünk?

- Még nem - felelte a királylány. - Ha Juozapelis elhozza a tengeri szigetről az én nyak­láncomat, akkor megesküszünk.

A király megparancsolta a legénynek, hogy hozza el a nyakláncot. Juozapelis elment a lóhoz, és megkérdezte, hogy most mit kell tennie.

- Nagy bajba kerültél - mondta a ló -, de még nagyobba fogsz kerülni. Induljunk!

Elmentek a tengerhez, akkor a ló ismét megszólalt:

- Vágjál le engem, szedd ki a belsőmet, és magad bújj bele a bőrömbe! Amikor a varjak elkezdik a bensőségeimet csipegetni, kapj el egy kis varjút, és ne ereszd el, amíg egy varjú ide nem hozza a nyakláncot!

Juozapelis így is tett. Levágta a lovat, kiszedte a belét, maga beburkolózott a ló bőrébe, és várakozni kezdett. Mindjárt oda is repültek a varjak, hogy felcsipegessék a lovat. Juozapelis elkapott egy kis varjút. Az egyik varjú könyörögni kezdett, hogy eressze szabadon, de Juozapelis így felelt:

- Hozd el a tenger szigetéről a királylány nyakláncát, akkor eleresztem a gyerekedet!

A varjú gyorsan elrepült, és elhozta a nyakláncot. Akkor a legény elengedte a varjú gyerekét. A lovat felélesztette, visszatette a belsőségeit, belefújt, és a ló már ismét élt is. Juozapelis hazalovagolt, átadta a királylánynak a nyakláncot. Akkor a király megkérdezte:

- No, most már feleségül jössz hozzám?

- Még nem - mondta a királylány. - Majd ha eltemeted Juozapelis, és ő a lábam alatt lesz, akkor feleségül megyek hozzád.

Juozapelis elment a lovához, és zokog. A ló így szólt:

- Ne sírjál, minden jóra fog fordulni. Hagyj engem kint, akkor én majd felélesztelek.

Amikor a legényt eltemették, odaszaladt a ló, kiásta a sírt, Juozapelis kimászott, mintha mi sem történt volna vele. A királylány pedig így szólt a királyhoz:

- Akkor megyek feleségül tehozzád, ha előbb eltemetnek.

- Rendben van - felelt a király. Úgy gondolta, hogy ő is megmenekül, mint Juozapelis. És eltemették a királyt, de senki sem támasztotta fel. Akkor Juozapelis feleségül vette a király­lányt és sokáig boldogan éltek.

 

Forrás: Litván népmesék