JURGIUKAS ÉS ELENYTĖ
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy férfi meg egy nő. Volt nekik két gyerekük. A fiút Jurgiukasnak, a lányt Elenytėnek hívták. Az anya meghalt, és az apa feleségül vett egy boszorkányt.
A boszorkánynak egyszer húsra támadt kedve, és arra szánta el magát, hogy levágja Jurgiukast. Mondja a férjének, hogy le kell vágni. Az apa meg mondja, hogy nem vágja le. Végül a férfi levágott egy disznót, megfőzte és elvitte a boszorkánynak. A boszorkány elkezdte enni. Ekkor odarepült egy holló és mondta:
Kár, kár!
Nem Jurgiukas húsát eszed.
Kár, kár!
Disznó húsát adták neked!
A boszorkány kidobta a húst az ablakon. Megint kiabál, hogy vágják le Jurgiukast. Az apa levágott egy bárányt, majd egy tehenet és minden más állatot. Végül nem maradt már semmi, amit le lehetett volna vágni, ekkor lelőtt egy nyulat, de végül csak le kellett vágnia Jurgiukast. Megfőzte és odaadta a boszorkánynak:
- Tessék, egyél!
A boszorkány eszik, a holló odarepül és mondja:
Kár, kár!
Ez Jurgiukas húsa!
Kár, kár!
Ez a fiú húsa!
Megette a boszorkány Jurgiukas húsát. A csontokat pedig kidobta az ablakon. Elenytė összeszedte azokat, belecsavarta egy selyemkendőbe, és egy tarka sólyom alá tette, amelyik éppen a tojásait költötte. Ezekből a csontokból kikelt egy kisgalamb. A galamb elrepült az erdőbe, közben énekelt:
Feltámadott a szél, feltámadott,
Amikor engem az apám lelőtt.
A gonosz boszorkány megevett,
Csontjaimat az ablakon kidobta.
Jött fehér húgom,
Fehér kendőbe gyűjtötte,
Sólyom alá tette.
Én kismadár vagyok - sólyomfi,
De a nevem - galambocska.
Jöttek a kereskedők, meghallották, amit énekelt, és mondják:
- Gyere ide, megajándékozunk téged!
És mindenki, aki csak ott volt, adott neki egy zacskó pénzt. Másnap megint énekelt az erdőben:
Feltámadott a szél, feltámadott,
Amikor engem az apám lelőtt.
Akkor vászonfestők jöttek. Adtak neki selymet, vásznat, posztót és mindenféle más anyagot. Amikor őt senki sem látta, a pénzt és ezeket a ruhaanyagokat mind felvitte az apja házának a tetejére. Harmadik nap megint énekelt az erdőben. Akkor jöttek a malomépítők, és adtak neki egy-egy malomkövet. Ő a malomköveket is felvitte a háztetőre, majd elrepült, és tovább énekelt:
Feltámadott a szél, feltámadott...
Majd mondja:
- Gyere ki apa, megajándékozlak.
Az apja kijött a házból. Jurgiukas ledobott neki egy zacskó pénzt, és megint énekelt:
Feltámadott a szél, feltámadott...
Megint mondja:
- Gyere ki, húgocskám, megajándékozlak.
Kijött Elenytė, akinek adott fél vég selymet, fél vég vásznat, posztót, mindent elfelezett. Végül, amikor elénekelte az énekét, így szólt:
- Gyere ki, gonosz boszorkány, megajándékozlak.
Az nagyon gyorsan felöltözött, kijött és felnézett a magasba.
Jurgiukas hirtelen a fejére dobta az egyik malomkövet. Még él! Ledobta a másikat is: ekkor meghalt a boszorkány. Ebben a pillanatban Jurgiukas madárból visszaváltozott fiúvá. Milyen nagy volt az öröm! És ezután mindenki boldogan élt tovább!
Forrás: Litván népmesék
