AZ ELVARÁZSOLT LÁNY MEG A SÁRKÁNY

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy halász, aki a tengerparton lakott, és két fia volt: Petras és Jonas. Ők hárman ott halászgattak minden nap, de ebből sehogyan sem tudtak megélni - mindig csak szegények, nagyon szegények maradtak. Egy alkalommal, amint ott halászgattak, egy csónakon odaúszott hozzájuk egy öregember, elkezdett beszélgetni velük, kérdezős­ködött.

- Hogyan megy itt a sorotok? Jócskán fogtok halat? Gazdagon éltek?

A halász így felelt:

- Éjjel-nappal halászunk, fogunk is halat, de alig-alig tudunk megélni. Szegények vagyunk, apó!

- Add nekem az idősebb fiadat, Petrast - mondja az öregember. - Én megfizetek neked. Adok egy szakajtó aranypénzt, és megmondom, hogy hogyan lehetsz gazdag.

A halász gondolkodott így, gondolkodott úgy, végül megszólalt:

- No odaadom, de öreg, hová viszed a fiamat?

Az öreg így felelt:

- Ne félj, apa, a fiadnak jó sora lesz. Amikor csak kedve támad, elhozom hozzád, hogy meg­látogasson.

No, megegyeztek. Az öregember fizetett neki egy szakajtó aranyat, és mondta:

- Többet ne halásszál, hanem nyissál kocsmát, ott a borkimérésben meg is gazdagszol.

És az öregember elvitte magával Petrast, a halász pedig ezután már nem halászott. Kocsmát nyitott.

Az öregember csónakon ment három napig Petrasszal át a tengeren, az óceánon, és eljutott egy palotához: a házak egészen a víz mellett álltak, föld pedig egy csepp sem volt, ahová letehetnéd a lábad. Akkor az öregember mondja Petrasnak:

- Te szállj ki és menj be! Én kikötöm a csónakot.

Petras azonnal belépett a csónakból a házba. Járkál és nézelődik, de a ház üres, egyetlen egy ember sincs ott. Az asztalon azonban van enni- és innivaló, várja, várja az öreget, de az csak nem jön. Kinyitja az ajtót és arra néz, ahol hagyta, hogy kikösse a csónakot, de nincs már ott. Arrébb néz a tengerre, hát látja, hogy messze van, már csak a csónak látszik.

No, amint egyedül maradt itt, nem tudja, hogy mihez is kezdjen. Járkál fel-alá, sétálgat a házban, ahol senki sincs, ez minden. Olyan szomorúság lett úrrá rajta, hogy aznap nem is evett. Az ágy is meg volt vetve. Amint leszállt az este, besötétedett, félni is kezdett. No, most mit tegyen - lefekszik az ágyba, betakarózik és fekszik. Egyszerre megérezte, hogy van ott valaki. Kinyújtotta a kezét, megfogta a hajfürtjét. Megérezte, hogy egy nő az. Azonnal felkelt, lámpát gyújtott, nézi, de senki sincs. Ha már senki sincs, akkor elgondolkodott: lehet, hogy csak álmodtam. És megint lefeküdt. Amint lefeküdt, valaki megint tesz-vesz a közelében. No, nem szól, semmit sem mond. Így töltötte el fekve ezt az éjszakát. Reggel, amint pirkadt, felkelt - az asztalon van ennivaló, ott gőzölög a meleg étel, hideg étel is van - evett, amennyi csak belefért, és megint járkál a házban, és állandóan csak abban reménykedik, hogy valahol talál egy embert, de nincs, és nincs. Eljött a dél. Megint van enni‑ és innivalója, amit csak akar, vacsorája is van, és éjjel megint eljön a láthatatlan nő.

Leélt ott egy egész évet, már megszokta, hogy neki itt jó dolga van. Azonban egy év múlva vágyakozni kezdett az apja, az anyja és a fivére után. Olyan nagyon vágyakozott, hogy akár csak egy pillanatra megláthassa őket. Akkor az öregember eljött a csónakján és mondja neki.

- Tehát, Petras, el akarsz menni meglátogatni a szüleidet, megnézni, hogy most hogyan élnek?

Petras azt felelte, hogy nagyon akar. Az öregember azonnal beültette a csónakba, és viszi, de útközben így beszél:

- Az apádnak és az öcsédnek elmondhatod, hogy hogyan élsz, de az anyádnak ne mondd el!

Megérkezett, de nem találta a régi helyen a szüleit. A városban éltek, egy nagy kocsmát bérel­tek, és gazdagok voltak. Ott vendégeskedik náluk, kérdezik, hogy hogyan él most. Az apjának és az öccsének elmondja, hogy így és így: éjjel mindig meglátogatja őt egy láthatatlan valaki. Azok ketten elnevetik magukat, és mondják:

- Jó ott neked, mégsem egyedül élsz.

Később az anyja kezdi faggatni:

- Gyermekem, miért beszélsz velem ilyen keveset? Miért nem mondod meg nekem, hogy hogyan is élsz?

Az anyja egyre csak sírva kérdezgeti, így a falhoz szorította. Végül Petras mindent elmondott neki. Akkor az anyja mondja:

- Én mindjárt elmegyek a paphoz, ő majd tudja, hogy mit kell tenni.

Az anya el is ment azonnal a paphoz, mindent elmesélt. Akkor a pap kioktatta: ha most oda­megy, el kell vinni magával egy megszentelt viaszgyertyát, nappal meg kell gyújtani és le kell takarni, de éjjel, amikor úgy érzi, hogy valaki van a szobában, vegye le a gyertyáról a fedőt. Petras elbúcsúzott a háziaktól, és megint elutazott azzal az öregemberrel. Az öreg elvitte a házig, beengedte, de ő maga megint elment a csónakjában. Petras nappal meggyújtotta a gyertyát és betette egy bögre alá, várta az éjszakát. Éjjel lefeküdt az ágyába, és egyszerre megérezte, hogy valaki ott van mellette. Azonnal levette a bögrét a gyertyáról, látja, hogy egy szép lány van a szobában, szőke copfja van, mellette áll. Sírva fakadt, és veszekedni kezdett.

- Ahogy kibírtad azt az évet, hogy nem láttál, ezt a másikat is ki kellett volna bírnod, akkor már vége lenne a varázslatnak. Akkor neked is, nekem is jó lenne, de most elvesztettél engem, és te magad is elvesztél. Hiszen nem is tudod, hogy minden nap tizenkettőkor ideúszik hozzám a tizenkétfejű sárkány. Addig, ameddig te engem nem láttál, ő sem látott téged, de most, hogy megláttál, ő is meg fog téged látni. Ma téged is és engem is felfal.

És Petras most sajnálja, hogy mindezt elmondta az anyjának. Ha nem mondta volna el, akkor az anyja meg a pap nem oktatta volna ki erre és minden jól végződött volna. Végül meghara­gudott rá a lány és így szólt:

- Jobb, ha csak egyedül pusztulsz el, mint mindketten - és belökte Petrast a vízbe. A fiú nagyon jól tudott úszni, hát úszott-úszott, és meg-megpihent a vízen. Így úszott három napig, majd eljutott egy szigethez. Már nagyon elfáradt és megéhezett. Miután kimászott arra a szigetre, körbenézett, hogy talál-e legalább egy madártojást. Itt találkozott az öregemberrel, aki megkérdezte:

- Hát te, Petras, hogyan kerültél ide, erre a szigetre?

Mindent elmesélt: hogy ki és hogyan oktatta ki, hogy mit tett, és hogyan is jutott a szigetre. Akkor az öregember mondja neki:

- Látod, nem megmondtam neked, hogy az anyádnak ne meséld el, hogy hogyan élsz ott. Nem hallgattál énrám, öregre. Most akár mit is teszel - mondja tovább az öreg -, ami megtörtént, az úgy is marad. Most odaadom neked ezt a gombolyagot, ha ezt letekered, azzá változhatsz, amivé csak kedved támad.

Átvévén tőle a gombolyagot, gondolt egyet, és azon nyomban a leggyorsabb madárrá változott. Elrepült ahhoz a lányhoz. Amint megpillantotta, kérdi a lány:

- Hogyan kerülsz te megint ide?

Ő elmesélte neki, hogy mi történt, hová úszott el, hogyan adta az öregember neki ezt a gom­bolyagot, és hogy ő most átváltozhat mindenné, amivé csak akar. Mondja a lány:

- No, jól van. Ma tizenkét órakor idejön a sárkány, te pedig változz át csalogánnyá és szállj fel arra a hársfára, ami a háztól nem messze áll. Énekelj! És amikor kimegy, hogy megnézzen, akkor te repülj el.

Petras mondja neki:

- Te meg kérdezd meg tőle, hogy hol van a halála.

Délben habzani, háborogni kezdett a víz, és előbújt a vízből a szörnyűséges tizenkétfejű sárkány. Miután bement a házba, beszélgetett azzal a lánnyal. Petras pedig csalogánnyá változva énekelt azon a hársfán nagyon szépen. Mondja a sárkány:

- Oh, milyen szépen énekel itt ez a kismadár!

És kiment, hogy megnézze, de a madár azonnal elrepült, és ennyi volt! Akkor a sárkány megint bement, a lány pedig kérdi tőle:

- Tudod, mire gondoltam? Hol lehet a te halálod?

- Ebben a pohárban - mutatja a sárkány.

Miután elmúlt a dél, a sárkány lemerül a vízbe. Petras átváltozik emberré, és következő délig nyugodtan élnek kettesben. A lány pedig azt a poharat ölelgette és várta a sárkányt. Petras megint csalogánnyá változik, felrepül a hársfára és énekel. Délben felmerült a tengerből a sárkány, és miután bement a lányhoz, kérdezi:

- No, miért szorongatod úgy azt a poharat?

- Hát, ha szeretlek téged, akkor a halálodat is szeretem.

A sárkány elnevette magát:

- Hogyan lenne itt a halálom? A halálom abban a hársfában van, amelyiken az a madár olyan szépen énekel.

Miután elmúlt a dél, a sárkány megint elmerült a tengerben, és ezek kettesben pedig élnek, mint emberek. Reggel a lány a hársfát ölelgeti. Megint jön a sárkány és kérdi:

- No, miért szorongatod úgy azt a hársfát?

- Hát, ha szeretlek téged, akkor a halálodat is szeretem.

A sárkány mondja:

- Az nem az én halálom. Az én halálom Franciaországban van, ott egy hegyi réten tizenkét ökör legel, mellettük áll tizenkettő, vízzel teli vödör. Ha megennéd azt a tizenkét ökröt és kiinnád azt a tizenkét vödör vizet, akkor már harcolhatnál ellenem. Harc közben kirepülne belőlem egy kacsa. Ha te elfognád azt a kacsát, és felvágnád, találnál benne egy tojást, azzal a tojással már megölhetnél, mert az az én halálom.

Miután mindezt elmesélte a sárkány, és az óra elütötte a tizenkettőt, visszamerült a vízbe. Petra azonnal átváltozott a leggyorsabb madárrá és elrepült Franciaországba arra a hegyre, megtalálta a tizenkét ökröt és a tizenkét vödör vizet. Mindjárt levágta az összes ökröt, kiitta a vizet mind a tizenkét vödörből, és érzi, hogy már olyan erős, hogy a világon senki sem száll­hat szembe vele. Azonnal visszaváltozott a leggyorsabb madárrá és visszarepült a lányhoz.

- No, most már megbirkózhatom azzal a sárkánnyal - mondja Petras.

Amikor eljött a dél, megmozdult a víz, és amikor kimászott a sárkány, mindjárt észrevette Petrast. Meglátván őt, fel is kiáltott:

- Miért jöttél el az én királyságomba? Ki engedett ide be téged?

Azonnal Petrasra támadt, de az tartja magát, és birkóznak, birkóznak. Amint birkóznak, huss, egyszerre kirepült a sárkányból egy kacsa. Petras azonnal héjává változott, hopp, a kacsára, lehozta a földre, széttépte, kiesett a tojás. A sárkány menekül tőle, úszik a tengeren, de Petras macskává változik. Miután utolérte, hozzávágta a tojást, amivel agyon is verte. Mihelyt meg­ölte a sárkányt, a tenger már ott sem volt, szárazföld volt a helyén. Ez most Amerika. Petras pedig megesküdött a lánnyal.

Én is ott voltam a lakodalomban, ettem, ittam, lefolyt a szakállamon, a számba egy csepp sem jutott. Petras lett Amerika királya. Ott termett egy hadsereg, ágyúkból kezdtek lövöldözni. Engem betettek az egyik ágyú csövébe, és amikor kilőttek, és repültem, és elrepültem ide Vilniusba, hogy elmondjam nektek ezt a mesét.

 

Forrás: Litván népmesék