A PÉNZ SEMMIT SEM ÉR
(Pinigai nieko nežada)
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer három barát. Az egyik megnősült, és annyira elszegényedett, hogy alig volt mit ennie. Gyolcsot vett, abból kötelet font, és így tartotta el magát. Egyszer meglátogatták a régi barátai. Az egyik így szólt:
- Nincs pénze.
A másik:
- Nem a pénzben van a boldogság. Ha az ember sorsa olyan, hogy nyomorog, akkor a pénz semmit sem segít.
Egy darabig veszekedtek, majd mindketten adtak neki jó sok pénzt, meglátjuk, hogyan segít ez rajta. Megköszönte, és hazament. A pénzt bekötötte egy kendőbe. A kendő piros volt. Hagyott magának pénzt (milyen pénz volt az, már nem is tudom, legyen rubel), tíz rubelt, hogy ez alkalommal vásároljon valamit azon. Így beszélt magában:
- A családom már régóta nem evett húst, akkor azt veszek - ez lesz az ajándékuk ezért a pénzért.
Bement az ember a boltba, vett húst. És a húst is abba a kezébe fogta, amelyikben a kendő volt a pénzzel. És így vitte. Arra repült egy sas, megérezte a hús szagát, felkapta, és vele együtt a kendőt is, és elvitte. Hazaért az ember, de nincs sem hús, sem pénz. Elmesélte a feleségének, nagyon sajnálkoztak. És megint nyomorogtak tovább. Megint kötelet font.
Egy idő múltán ismét meglátogatták a barátai. Ő mindent elmesélt nekik úgy, ahogyan történt.
- Látod - mondta az egyik -, hiszen mondtam, hogy nem a pénztől függ az ember szerencséje. Ha szerencséje van, akkor pénz nélkül is elboldogul.
De ez a kettő ismét megegyezett:
- Adjunk neki megint pénzt, majd meglátjuk.
Másodszor is adtak neki pénzt. Az hazavitte a pénzt. Volt otthon egy nagy fazék, amiben lisztet tartott. A fazék azonban már megrepedt, ezért a pénzt betette abba. De volt még benne egy kevés liszt. Senkinek nem szólt semmit, még a feleségének sem mondta meg. Amikor elment hazulról, otthagyta a pénzt.
Másnap arra járt egy kereskedő, aki sehol sem tudott szerezni a lovának ennivalót. Kérdezgeti a lakosokat, hogy kaphatna-e valamit. A nő ekkor így szólt:
- A fazékban lévő liszt nekünk nem elég, de nézd meg, ha jó, elviheted a lovadnak.
A kereskedő meg is nézte:
- No - mondta -, nem nagyon jó, de a ló majd megeszi.
Elővett egy zsákot, beleöntötte a lisztet. Felszállt a kocsiba, és elment.
Hazajött a férfi. A nő meg dicsekedett neki:
- Vettem valamennyi ennivalót.
- Honnan szereztél pénzt?
- Nos - felelte -, eladtam azt a kevés lisztet, ami a fazékban volt, és még maradt is pár kopejka.
- Mit tettél? - kiáltott fel a férje. - Abba dugtam el a pénzt!
- Miért nem mondtad meg?
Egymást vádolták, a férfi nagyon sajnálkozott, hogy így végződött, és éltek tovább ugyanúgy, mint eddig.
Hát egy idő múlva ismét eljöttek azok a barátok. Bementek a házba, és ugyanazt látták. Mondta is az egyik:
- Hiszen mondtam neked, hogy az embernek nem hoz szerencsét a pénz. Ha szerencse, akkor szerencse. De a pénz itt semmit sem jelent.
Amikor jöttek, találtak egy darab ólmot. Mintegy tréfából mondták:
- Most ezt az ólmot hagyjuk itt neked.
Bedobta a sarokba, gúnyosan, annyi pénzt adtak, nem segített.
Egy napon halászok jöttek:
- Talán - kérdezték - lenne egy darab ólmod? A hálóhoz szükségünk lenne rá, hogy azzal megterheljük.
- Hát - felelte -, lenne itt egy darab.
Megkereste, odaadta a halászoknak.
- No - mondták azok -, az első fogás a te szerencséd, ezért az ólomért. Amit fogunk, azt neked adjuk.
- Rendben van.
A halászok elmentek. A háló első kivetésekor egy nagyon nagy halat fogtak. Félretették, és amikor befejezték a halászatot, elvitték az embernek. A felesége megtisztította, felvágta és benne egy szép követ talált. A gyerekek csodálkoztak:
- Milyen szépen világít. Még lámpára sincs szükségünk.
A gazdag szomszédasszony tudomást szerzett a kőről. Átment hozzájuk, sok pénzt kínált a kőért. A gyerekek így szóltak.
- Anya, ne add oda! Minekünk annyira tetszik...
És nem is adta oda. A férfi elvitte a követ az ötvöshöz.
- Ez egy nagyon nagy drágakő, nagyon sok pénzt ér!
Eladták a követ és azért földet vettek. Berendezkedtek ott. Elmentek egyszer körülnézni, hát egy nagy fán egy fészket láttak, abban a fészekben valami piros volt. Megnézték, az egy sasfészek volt. Amikor nappal a sas elrepült, a gyerekek felmásztak a fára, bemásztak a fészekbe, az a piros a sálkendőjük volt, és benne volt a pénz is.
Ezután egyszer a kereskedő elhozta a pénzt, amit a lisztben talált.
- Nézzétek csak, mit találtam a lisztben!
Ezután már gazdagon éltek.
Forrás: Litván népmesék
