A RÓKA SZÁNKÓJA
Az apó a gyeplőt húzta, az anyó a cipót gyúrta. Apó így szólt anyóhoz:
- Anyó, anyó, tedd fel a cipót a kemence szélére, hadd hűljön ki!
Az anyó nem tette. Az apó megint mondja:
- Anyó, anyó, tedd ki a cipót az ablakba, hadd hűljön ki!
Az anyó nem tette.
- Anyó, anyó, tedd a cipót a küszöbre, hadd hűljön ki!
Az anyó odatette. A cipó, hopp, felugrott és gurulva útra kelt. Az anyó felkapta a piszkavasat, az apó a gyeplőt, és kergették, kergették, de utol nem érték. A cipó gurul, gurul, találkozik egy nővel, aki mos. Mondja neki:
Kergetett az apó, kergetett az anyó.
Kergessél te is, ruhamosó!
A nő felkapja a sulykolót és rajta, kergeti, kergeti, de utol nem éri. Találkozott a cipó egy szántóvetővel, mondja neki:
Kergetett az apó, kergetett az anyó.
Kergetett a ruhamosó!
Kergessél te is, szántóvető!
No, rajta, kergeti a szántóvető, kergeti, de utol nem éri. Találkozott a cipó egy kocsissal, mondja neki:
Kergetett az apó, kergetett az anyó,
Kergetett a ruhamosó,
Kergetett a szántóvető,
Kergessél te is, kocsis!
Gyorsan szaladt utána a kocsis, kergette, kergette, de utol nem érte. Találkozott a cipó egy rókával, aki az út szélén üldögélt, mondta neki:
Kergetett az apó, kergetett az anyó,
Kergetett a ruhamosó,
Kergetett a szántóvető,
Kergetett a kocsis,
Kergessél te is, róka koma!
A róka kérdi:
- Mit mondtál? Az egyik fülemre rosszul hallok, az egyik szememmel rosszul látok. Gyere közelebb!
A cipó közelebb is ment. A róka, hopp, elkapta, kiharapta a belét, megint leragasztotta, és ment tovább.
Nem messze pásztorok legeltették a nyájat. A róka odamegy hozzájuk, kérdi:
- Nem cserélitek ki a cipót egy kisbárányra?
A pásztorok így felelnek:
- Kicseréljük.
És kicserélték az egyik bárányt a cipóra. A róka bement az erdőbe és mondja:
Görbe fa szántalpaknak,
Egyenes fa ülőkének!
És lett is az egyik fából szánkó. Ekkor a róka befogja a szánkóba a bárányt és mondja:
Hipp-hopp, elcseréltem
A cipómat egy bárányért.
És megy a szánkóval, siklik a szánkója. Egyszercsak látja, hogy jön vele szemben a farkas, aki mondja:
- Róka koma, vigyél el engem is!
- Hogy összetörd a szánkómat?
- Nem, nem töröm össze! Vidd el legalább az egyik lábamat!
- Tedd fel! - mondja a róka.
A farkas feltette az egyik lábát. Majd megint kéri:
- Vidd el a másikat is!
- Hogy összetörd a szánkómat?
- Nem, nem töröm össze!
- Tedd fel!
Miután feltette a második lábát, kérte, hogy vigye el a harmadikat is. Amikor a róka megtette, a farkas megkérte, hogy vigye el a negyediket is.
A szánkó recsegni-ropogni kezdett. A farkas siránkozni kezdett, hogy a farkát a földön húzza. A róka megharagudott és így szólt:
- Tedd fel a farkadat, és ülj fel egészen, te haszontalan!
A farkas felmászott és kényelmesen elhelyezkedett. És ekkor riccs-reccs, dirr-durr, a szánkó összetört.
Most a róka mondja a farkasnak:
- Eredj, csinálj nekem szánkót.
- De róka koma, én nem tudok.
A róka megtanította, hogy mit kell mondania, hogy legyen szánkó.
A farkas elmegy az erdőbe és mondja:
Egyenes fa szántalpaknak,
Görbe fa meg ülőkének.
Szánkó azonban mégsem lett a fából. Odament a farkas a rókához és mondja:
- Látod, nem sikerült.
Akkor a róka kéri:
- Vigyázz a bárányomra!
Ő maga pedig elment az erdőbe és kedves hangon mondja:
Görbe fa szántalpaknak,
Egyenes fa meg ülőkének.
És egyszerre ott is állt a szánkó.
A farkas ez alatt az idő alatt levágta a bárányt, kivette a belső részét, megtöltötte mohával, összevarrta, és elszaladt az erdőbe. Megjön a róka a szánkóval. Látja, hogy nincs ott a farkas. Befogja a bárányt és mondja:
Hipp-hopp, triccs-traccs!
Befogtam a bárányt,
Amit cipóért kaptam!
De a bárány csak nem mozdul, egy helyben áll. Nézi a róka, és látja, hogy csak mohával van kitömve.
Forrás: Litván népmesék