AZ ÜRES PORTA
(Dykas Dvaras)
Hol volt, hol nem volt, ért egyszer egy öregember, meg egy öregasszony. A férfinek volt egy kutyája, a nőnek pedig egy kakasa. Ő ketten gyakran beszélgettek arról, hogy melyik állatra van nagyobb szükség, melyik hasznosabb.
- A kutya őrzi a házat - mondta az öregember. - Maga keres csontot magának. De a te kakasod annyi szemet felcsipeget, és még csak tojást sem tojik.
Megharagudott az öregasszony a kakasra és elkergette:
- Te gazember, még csak tojást sem tojsz, de annyi szemet felzabálsz!
Elment a kakas. Dalolva lépdelt az erdőben. Találkozott a farkassal:
- Farkas, farkas, mássz be a farkamba!
A farkas bemászott. Mennek tovább, amikor találkoztak a medvével:
- Medve, medve, másszál be a farkamba!
A medve is bemászott. Mennek tovább, amikor találkoztak a rókával:
- Róka, róka, másszál be a farkamba!
A róka is bemászott. Mentek, mentek tovább, és elért a kakas egy nagy portához. Felrepült a kerítésre és kukorékolt:
- Kukurikú, kukurikú, üres ez a porta.
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát!
A gazda megijedt hallva a kakast, megharagudott, és ráparancsolt a szolgákra, hogy dobják be a baromfiudvarra a tyúkok közé: hadd csípjék agyon a kakasok! Amikor bedobták a kakast a baromfik közé, a tyúkok azonnal kiabálni kezdtek, hogy itt van egy idegen kakas, és a kakasok csipkedni kezdték. A kakas csak így szólt:
- Róka, róka, mássz ki a farkamból!
A róka azonnal kimászott, széttépte az összes tyúkot és kakast, felfalta őket, a kerítésből kitépett egy lécet és visszafutott az erdőbe. Reggel az úr mondta a szolgáinak:
- Eredjetek, dobjátok ki az agyoncsipkedett kakast, mert még bűzleni fog!
A szolgák épp csak kinyitották az ajtót, amikor a kakas, huss, huss, a fejük fölött ki is repült. Felszállt a kerítésre és megint kukorékolt:
- Kukurikú, kukurikú, üres ez a porta,
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.
Az úr most azt parancsolta, hogy a kakast a tehenek közé dobják, azok talán agyonöklelik. A szolgák elkapták a kakast, behajították a tehénistállóba. A tehenek csak feléje tartották a szarvukat, a kakas megszólalt:
- Medve, medve, gyere elő a farkamból.
A medve előjött, és széttépett minden tehenet. Reggel az úr ráparancsolt a szolgákra, hogy dobják ki az istállóból a döglött kakast. Mihelyt csak kinyitották a szolgák az ajtót, a kakas azonnal kirepült az istállóból. A szolgák látják, hogy mindegyik tehén szétmarcangolva fekszik. “Miféle kakas ez? - csodálkoztak a szolgák -, a tyúkokat széttépte, a teheneket szétmarcangolta.” Beszaladtak az úrhoz, elmondták neki. Az úr nem hisz nekik, talán csak be akarják csapni. Elment maga is megnézni. Igaz, mindegyik tehén élettelenül hever, szétmarcangolva. Megijedt az úr, a kakas pedig felszállt a kerítésre és így énekelt:
- Kukurikú, kukurikú, üres ez a porta,
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.
Az úr megparancsolta, hogy dobják be a kakast a lovak közé, hogy tapossák agyon. A szolgák kergették, kergették a kakast egész nap, csak este sikerült elkapniuk, és bedobták a lóistállóba. A lovak prüszkölnek, patáikkal rugdalóznak, ugrálnak. A kakas meg ekkor így szólt:
- Farkas, farkas, gyere elő a farkamból!
Előmászott a farkas, széttépett minden lovat: a hátas lovakat is, a teherhúzókat is - egyetlen egy sem maradt. Reggel a szolgák már félve mentek be az istállóba megnézni, és tényleg, mindegyik ló döglötten fekszik. Megrémültek a szolgák és futottak az úrhoz, hogy elmondják:
- Uram, uram - mondták -, micsoda szerencsétlenség: a kakas mindegyik lovat megölte.
A kakas közben kirepült az istállóból, felszállt a kerítésre és kukorékolt:
- Kukurikú, kukurikú, üres ez a porta,
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.
Az úr most megparancsolta, hogy kapják el a kakast, és dobják bele a kútba, ott már biztosan vége lesz ennek a kakasnak. Bedobták a kakast, az már kezdett elmerülni, csapkodott a szárnyaival és kiabálta:
- Farkam, farkam, idd ki a vizet,
Farkam, farkam, idd ki a vizet!
A kakas farka elkezdte inni a vizet, itta, itta, míg teljesen ki nem itta a kútból az összes vizet. Ott járkált a kakas a száraz kútfenéken és kukorékolt.
Reggel az úr megparancsolja a szolgáinak, hogy vegyék ki a kakast a kútból, mert megbüdösödik a víz. A szolgák kinyitották a kutat, a kakas pedig a fejük fölött kirepült onnan. Nézik a szolgák, a kút száraz. Elmesélték az úrnak. Az már nem tudta, hogy mit tegyen egy ilyen kakassal. Megparancsolta a szolgáknak, hogy fűtsenek be a kemencébe, mintha kenyeret akarnának sütni, és dobják be a kakast, hadd égjen el. Elkapták a kakast, bedobták a kemencébe. A kemence nagyon forró, a kakas tollai kezdtek megpörkölődni, a lába kezdett égni. A kakas felkiáltott:
- Farkam, farkam, engedd ki a vizet,
Farkam, farkam, engedd ki a vizet!
A kakas farka kezdte kiengedni a vizet, eloltotta a parazsat, kihűlt a kemence, és a kakas nem égett el. Épen kirepült a kakas, és megint a kerítésen énekelt:
- Kukurikú, kukurikú, üres ez a porta,
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát!
Kétségbe esett az úr, nagyon megharagudott, nem tudta, hogy mit tegyen a kakassal. Megparancsolta, hogy zárják be a pénzzel teli ládába, ott biztosan megfullad. Elkapták, bezárták, lelakatolták. A láda telis-tele van pénzzel, meg sem lehet mozdulni benne. A kakas ott ezt mondta:
- Farkam, farkam, nyeld el a pénzt,
Farkam, farkam, nyeld el a pénzt!
A kakas farka csak falja, falja a pénzt, végül mind elnyelte. Reggel az úr ráparancsolt a szolgákra:
- Dobjátok ki a kakast a ládából, nehogy megbüdösödjön a pénz!
Kinyitották a láda tetejét. Látják, hogy a kakas még él, és huss, kirepült. A láda pedig üres, egyetlen pénzérme sincs benne. Elmesélték ezt az úrnak. Az úr megparancsolta, hogy kapják el a kakast, de az megint felrepült a kerítésre, és máris kukorékolt:
- Kukurikú, kukurikú, üres ez a porta!
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát!
És a kakas átment a házakon. Amikor odaért az ajtajukhoz, így kiáltott:
- Anyó, anyó, nyisd ki az ajtót!
Az öregasszony meghallotta a kakas hangját, gyorsan kinyitotta az ajtót, nagyon megörült, hogy az elveszett kakas előkerült. A kakas pedig így szólt:
- Anyó, teríts le egy lepedőt!
Az öregasszony leterített a padlóra egy lepedőt. A kakas ráállt a lepedőre, és így szólt:
- Farkam, farkam, szórd ki a pénzt,
Farkam, farkam, szórd ki a pénzt!
A kakas farka kezdte szórni a pénzt, egy egész halom összegyűlt, ott volt az összes pénz az úr ládájából. Az öregasszony nagyon megörült, dédelgette a kakast, búzával etette. Az öregember megirigyelte az öregasszonyt. Elkergette a kutyáját:
- Eredj te, lustaság, talán te is hozol nekem valamit.
Kiment a kutya a trágyadombra, leült és így szólt:
- Farkam, farkam, nyeld el mind a trágyát,
Farkam, farkam, nyeld el mind a trágyát!
A kutya farka elnyelte az egész trágyadombot. A kutya azonnal hazament és így kiáltott:
- Apó, apó, nyisd ki az ajtót!
Az öregember boldogan kinyitotta az ajtót:
- Kutyuskám, te jó, itt vagy megint. Mit hoztál nekem?
- Apó, terítsd a padlóra az abroszt!
Az öregembernek nem volt abrosza, ezért átszaladt a szomszédhoz, kért egyet, és kiterítette kutya alá. A kutya pedig így szólt:
- Farkam, farkam, ereszd ki a trágyát,
Farkam, farkam, ereszd ki a trágyát!
És a farka kiengedett egy nagy halom büdös trágyát. Megharagudott az öreg a kutyára, és elkergette, az öregasszony pedig a kakasával ezután még sokáig boldogan élt.
Forrás: Litván népmesék
