VÉGTELEN HAZUGSÁGOK
(Meli bez gala)
Jól hallgassátok, hogy mit fogok most mesélni! Egyszer láttam két sült kakast, amint repültek, nagyon gyorsan repültek, és a hasuk az eget érte, a hátuk a földet szántotta.
Egyszer egy kovács üllő meg egy malomkő úszott nagyon lassan a Daugaván, a parton egy béka ült és két ekevasat falatozott. Ez éppen Szent Iván napján történt.
És egyszer három férfi meg akart fogni egy eleven nyulat. Falábuk volt: az egyik vak volt, a másik néma, a harmadik pedig nem tudta a lábát mozdítani. De a vak elsőnek megpillantotta a nyulat, a néma odakiáltott a sántának, az pedig elkapta a nyulat.
Voltak, akik a szárazföldön hajóval akartak menni, el is úsztak a rozsföldön és az erdőn át egy magas hegyig, ott elsüllyedtek mindannyian. A rák a kutya helyett nyulat kergetett, és a háztetőn egy tehén aludt, ami maga mászott fel oda.
És van egy ország, ahol a legyek akkorák, mint minálunk a kecskék.
De most már ki kell nyitni az ablakot, hogy a hazugságok elrepülhessenek.
Forrás: Lett népmesék
