Vót ecczer egy tót gyiák. Az se nem tanút, se nem dógozott, keresztűszalmát se csinát sose, egyszóval semmire se vót jó, nem ényivaló ember vót.
Otthon a házáná má az apja is megúnta tartanyi, elcsapta. A tót gyiák meg hóna alá kapott egy nagy latin könvet, kiment a piaczra, oszt elkezdte ott olvasnyi.
A népek körűáták, hallgatták, mit olvas e? Ecczer egy öregasszony aszongya neki:
– Má én megkérdezem, lelkem! mit olvas maga? meg kicsoda maga?
Aszongya a tót gyiák:
– Ez az a könv, a mibű én a gyövendő mondok, én meg gyövendőmondó vagyom.
Ott vót a kirá is, hallotta, hogy ez az ember jövendőmondó, felhítta magáho, oszt memmonta neki, hogy az ő lyányának a gyűreji elveszett, ha met tunná mondanyi, hun van, ad neki száz forintot.
A tót gyiák válalkozott, hogy ő megmongya. Akkor a kirá bekűtte hozzá a szakácsot, kérdezze meg, minő étel meg ital kell, csak kérjen, minden mellessz!
Be is megy a szakács, oszt kérdezi, hogy mi kell?
Aszongya a tót gyiák:
– Ako leves, ako bab, ako pecsenye, ako bor, nekem mindegy!
Kimegy a szakács, oszt megparancsollya, hogy vigyenek be egy akó levest, egy akó babot, egy akó pecsenyét meg egy akó bort.
Vót a kirának három inassa, egy szőke, egy veres meg egy feketeképű.
Viszi be a levest a szőke inas. Aszongya rá a tót gyiák:
– No! te, szőke, itt vagy!
Megy be a babbal a veres inas, annak is aszongya:
– No! te, veres, itt vagy!
Harmacczorra beállít a feketeképű, annak is úgy szól:
– No! te, fekete, itt vagy!
Megijedt a három inas szörnyenn, mer nállok vót a gyűrő. Sugdostak odaki, hogy mit csinállyonak? ha a kirá mettuggya, felakasztyák őköt!
Bementek a tót gyiákho. Aszongyák neki:
– Jaj! csak ne mongya má meg, hogy mink loptuk el a gyűrőt, mer felakasztonak bennünket! Adunk ezer-ezer forintot meg a gyűrőt is odaggyuk, csak ne szóllyék semmit!
A tót gyiák megörűt, hogy ilyen könnyen rátanát a gyűrőre! monta is magába: no! te, Szücskő! (mer úgy hítták!) szerencsés vagy!
A mit az inasok mondtak, szívesenn beleegyezett.
Elvette a háromezer forintot, a gyűrőt meg beadta kenyérbélbe egy nagy pulykának.
Estére kérdezi a kirá:
– No! meg van-e má a gyűrő?
Aszongya ő:
– Meg bizom! a pulyka begyibe megvan!
A kirá csudákozott: hogy kerűhet az a pulyka begyibe? De a tót gyiák csak bizongott, hogy ott van a!
Felbontották a pulykát, hát a gyűrő csakugyan a begyibe vót.
A kirá mingyá ki is fizette Szücskőnek a száz forintot.
Azután lement hozzá a kirákisasszony, elvitte magával a kerbe. Ott a fődönn fogott egy szücsköt, oszt aszongya a tót gyiáknak:
– No! ha olyan okos vagy, hogy te mindent kituccz tanányi, tanádd ki hát, mi van a kezembe, adok neked száz forintot.
A tót gyiáknak eszi ágába se vót, mi lehet a kirákisasszony markába. Csak a fili tövit vakarta.
– No! te Szücskő mev vagy szorúva! – monta magába.
– Az az! – kiátott a királyány – ördög vigye el a dógodat, hogy ezt is ki tuttad tanányi! Ne a száz forint e!
A tót gyiák oszt hazament, a sok pézbű akar hóttyig elélhetett.
Eger, Heves vármegye. Özv. Bozsik Imrénétől. Lejegyzési idő: 1904. junius.
