Nyáronn nagyon kényess a varnyú, csirkehússal, mivel él, oszt hogyha melláttya az útyi micsodát, csak aszongya: Ka-ka! Ka-ka!
De télenn, mikor egészenn semmitlen, felkeresi a szántófődekenn a ganajrakást, belevágja az órát, oszt aszongya: Ko-lács! Ko-lács!
Illyen az ember akkurát, mint a varnyú!
Besenyőtelek, Heves vármegye. Néhai édes Atyámtól. Lejegyzés ideje: 1902. január.
