Valamikor, mikor még Jézus meg Szent Péter a földön járt, két asszony kiment a búzát aratni. Meleg volt, sütött a nap tizedmagával, de a két asszony vágta a búzát, oda se hederített a hőségnek. Épen javában aratnak, arra megy Jézus meg Szent Péter. Odaszólnak az egyikhez:
– Adjon Isten jó napot! van-e jó termés!? le lesz-e már?
– Majd csak le lesz már ez! – mondta az asszony.
– Le, fiam, ha a jó Isten segít! – mondta rá Jézus.
– Le lesz már ez, ha nem segít is! – vágta vissza az asszony, mert már alig volt vagy két lépés a búzája.
– No! majd meglátjuk, – mondta Jézus. Azzal tovább mentek a másik asszonyhoz, az is már majd a végén volt a dolgának.
– Adjon Isten jó napot! le lesz-e már!?
– Le, ha a jó Isten segít, mindjárt! – mondta az asszony, de csak vágta tovább a búzát.
– No! fiam! – felelt Jézus, – ez már biztosan le lesz!
Úgy is volt, az első asszony meg másnap is vágta az életet, a második meg már akkorra el is felejtette, hogy aratott.
Eger, Heves vármegye. Ujj Sándor parasztlegénytől. Lejegyzés ideje: 1905. január.
