Volt egyszer réges-régen egy kis madárka, s annak volt két szép fia. Hiába építette ez a madárka a fészkét egy magas cserfára, a gonosz róka észrevette, s rögtön a fa alá telepedett. Felkiáltott a madárkának:
- Hallod-e, madárka, dobd le nekem a legszebb fiadat, mert ha nem, rögtön kifűrészelem a fát!
De a madárka nem ijedt meg, és nem dobta le egyik fiát sem. Erre a róka nekiállt, hogy a farkával kifűrészelje a fát. Megijedt a kis madár, s könyörgésre fogta a dolgot, hogy inkább odaadja az egyik fiát, csak bocsásson meg neki a róka. Ráállott a róka az alkura, ő megkapta a fiókát, de megígérte, hogy visszajön a másik fiókáért is.
A madárka erősen kesergett, és sehogy sem tudott megvigasztalódni. Arra vetődött egy szürke agár, s azt kérdi a madárkától:
- Hát te miért sírsz, kicsi madárka?
- Hogyne sírnék, mikor elvitte a róka a legszebb fiamat, s a másikért is visszajön nemsokára!
- No, azért ne sírj, ez még nem olyan nagy baj. Ha megint idejön a róka, mondd azt neki: "Nem dobom le, nem én!" S ha ki akarja a fát fűrészelni, ne félj, én itt leszek!
Ezzel az agár elrejtőzött egy bokorba, s várta a rókát. El is jött a róka egykettőre, s kérte a fiókát.
- Nem adom, dehogy adom! - mondta a madárka.
A róka erősen csóválta a fejét. Nem tudott hova lenni a csodálkozástól.
- Hm, biztosan a kutya tanította a madarat - mormogta, s fűrészelni kezdte a fát.
Előrontott erre a szürke agár. Megijedt a róka koma, elkezdett szaladni, ahogy csak bírta szusszal. Éppen az utolsó pillanatban, mikor az agár meg akarta csípni, beugrott a rókalyukba.
Búsult szegény agár, hogy ilyen jó zsákmánytól elesett, s elhatározta, hogy kiéhezteti a rókát. Rátette a fülét a likra, s aludni akart, de egyszerre beszélgetést hall odabenn. Kérdi a róka:
- Hát te, lábam, mit csináltál, mikor az agár kergetett?
- Én bizony futottam, ahogy csak tudtam.
- Hát te, szemem, mit csináltál?
- Én a likat néztem, hogy egykettőre bebújhassak.
- Hát te, fülem, mit csináltál?
- Én hegyeztem magam, hogy az agár nem fog-e el.
- Hát te, farkam, mit csináltál?
- Én bizony mind az agár orránál himbálóztam, hogy fogjon el.
- Hű, te semmirevaló! - kiáltott nagy haraggal a róka. - Kitakarodj a likamból!
Az agár csak ezt várta, s mikor kinn volt a róka farka, megfogta, kirántotta a rókát, s - hamm! - bekapta.
Itt a vége, fuss el véle!
