Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény öregember egy öreg házikóban. Egyszer nagy szél támadt, és levitte a ház tetejét. A szegény öreg jajgatott, majd elgondolkodott: “Elmegyek magához a Szélhez, panaszt teszek nála.”
El is indult, ment egy egész nap, amikor leszállt az este, bejutott egy nagy erdőbe, és ott talált egy kis kunyhót. Bement a kunyhóba, és megkérdezte a gazdát: “Nem tudod, hol lakik a Szél?”
A gazda így felelt: “Én magam vagyok a Szél.”
“Azért jöttem hozzád, hogy panaszt tegyek.”
“Miért?”
“A Szél levitte a házam tetejét, és most nem tudom, hogyan is lakjam benne.”
“Ne haragudjál rám! Csak véletlenül akadt bele az egyik szárnyam. Adok neked egy kendőt. Ha ezt a kendőt kiteríted az asztalon vagy a földön, mindjárt lesz bőven enni- és innivalód. Így baj nélkül elélhetsz.”
Az öregember fogta a kendőt, megköszönte az ajándékot a Szélnek, és elment. Amikor hazaért, megvendégelte minden rokonát és barátját. Az úr tudomást szerzett a varázskendőről, elküldte az embereit, hogy vegyék el az öregtől azt a kendőt.
Az öreg ismét elment a Szélhez, és panaszkodott neki: “Az úr elvette a kendőt. Nem tudsz még valamit adni nekem?”
A Szél így felelt: “Most adok neked egy furulyát. Ha belefújsz, az úr visszaadja neked a kendőt.”
Az öregember ezután hazament, és mihelyt csak belefújt a furulyájába, mindenki táncra perdült. Az úr is tudomást szerzett a csodálatos furulyáról, és elküldte az embereit, hogy hozzák azt el az öregtől. Az öregember mihelyt furulyázni kezdett, az úr emberei is akarva, nem akarva táncolni kezdtek. Semmi mást sem tudtak csinálni. Az úr megharagudott, és még több embert küldött az öreghez, de azokkal is ugyanaz történt.
Az úr nem akarta elhinni, ezért maga is elment a feleségével együtt az öregemberhez. Az csak belefújt a furulyába, már az úr és a felesége is táncolt, addig táncoltak, míg csak össze nem estek, és kérlelni kezdték az öregembert, hogy hagyja abba a furulyázást.
Az öreg ekkor megkérdezte: “Visszaadod a kendőmet?”
Az úr így felelt: “Vissza, vissza.”
Ekkor az öregember visszakapta a kendőjét, és azután boldogan élt a haláláig.
