BALTA-KÁSA

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy katona, aki elment egy nőhöz, és így kérte:

- Anya, adj enni nekem valamit.

- Nem tudok, fiacskám, nincs miből, nem vagyok nagyon gazdag.

- Ha nem vagy gazdag, talán baltád sincs?

- De az van.

- Hozd ide a baltát, főzünk belőle kását.

A nő el is hozta a baltát, odaadta a katonának. Az kivette a balta fanyelét, a vasat beledobta egy lábasba.

- Öntsél rá vizet!

A nő megtöltötte a lábast vízzel, hiszen vize volt. És főzni kezdték a baltát. Mihelyt csak felforrt a víz, a katona megkeverte.

- Adjál még egy kis sót, éppen csak, ne túl sokat.

A nő hozott egy egész dobozzal.

- Szórjál bele, fiam, szórjál bele, amennyire csak szükség van...

Megsózta a katona a vizet, megkóstolta:

- No, még egy kis lisztet, egy kis maréknyit.

Az asszony behozott egy egész szakajtóval, amennyije volt.

- Tegyél bele, amennyi csak kell!

No, most a katona beleszórt annyi lisztet, amennyi kellett.

Főzte tovább a kását, majd ismét megszólalt:

- No még egy kis szalonnát, csak egész kis darabot...

Az asszony abból is hozott egy kis darabot. A katona azt megpirította, a kását megfőzte és mind­ketten enni kezdtek. A nő csak csodálkozott:

- Ez így történt! Ha láttátok volna, hogy milyen kását főzött a baltából! El sem hittétek volna, hogy az baltából készült!