Volt a világon egy kis tyúk. Csak ott kapargált, csak ott kapargált a szeméten. Egyszer a szomszéd fia áthajított egy kis követ s az egyenesen a kis tyúk fejére esett. Megijedt a kis tyúk, szaladt, szaladt, mindig ezt kiabálta: „Fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!” Amint szaladt, előtalált egy kis kakast. Azt kérdezi a kis kakas:
- Hova szaladsz, kis tyúk koma?
- Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan tudod?
- Fejemen történt.
- No hát fussunk, én is futok.
Futottak, futottak, előtaláltak egy nyulat. Kérdezi a nyúl:
- Hová szaladtok, kakas koma?
- Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan tudod?
- Tyúk komától.
- Hát tyúk koma?
- Fején történt.
- No hát fussunk, én is futok.
Megint futottak, előtaláltak egy őzet. Kérdezi az őz:
- Hova szaladtok, nyúl koma?
- Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan tudod?
- Kakas komától.
- Hát kakas koma?
- Tyúk komától.
- Hát tyúk koma?
- Fején történt.
- No hát fussunk, én is futok.
Megint futnak, előtalálnak egy rókát. Kérdezi a róka:
- Hova szaladtok, őz koma?
- Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan tudod?
- Nyúl komától.
- Hát nyúl koma?
- Kakas komától.
- Hát kakas koma?
- Tyúk komától.
- Hát tyúk koma?
- Fején történt.
- No hát fussunk, én is futok.
Futottak, futottak, előtaláltak egy farkast. Kérdezi a farkas:
- Hova futtok, róka koma?
- Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan tudod?
- Őz komától.
- Hát őz koma?
- Nyúl komától.
- Hát nyúl koma?
- Kakas komától.
- Hát kakas koma?
- Tyúk komától.
- Hát tyúk koma?
- Fején történt.
- No hát fussunk, én is futok.
Futottak, futottak, mindig csak ezt kiabálták: „Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!” Már rájuk is esteledett, de azért ők csak futottak. Egyszer egy verembe estek. Mit csináljanak, mit csináljanak? hogy menjenek ki? Már nagyon éhesek voltak. Egyszer azt mondja a farkas:
- No, barátaim, komáim, már most mit csináljunk? Nagyon is ehetnénk, ha ez soká így tart, mindnyájan meghalunk. Hanem gondoltam én egyet. Mondjuk el mindnyájunk nevét; akié a legcsúnyább lesz, azt együk meg. Ráálltak mindnyájan. Elkezdte a farkas:
- Farkas-barkas jaj de szép,
Róka-bóka az is szép,
Őzöm-bőzöm az is szép,
Nyúlom-búlom az is szép,
Kakas-bakas az is szép,
Tyúkom-búkom jaj de rút!
Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették hamarjában. De biz az még a fél fogukra sem volt elég. Megint elkezdte a farkas:
- Farkas-barkas jaj de szép!
Róka-bóka az is szép,
Őzöm-bőzöm az is szép,
Nyúlom-búlom az is szép,
Kakas-bakas jaj de rút!
Szétszaggatták a kakast is, be is érték vele akkor nap. Hanem bizony másnap megéheztek. Megint elkezdte a farkas:
- Farkas-barkas jaj de szép!
Róka-bóka az is szép,
Őzöm-bőzöm az is szép,
Nyúlom-búlom jaj de rút!
Megették a kis nyulat is; az is elég volt egy napra. De másnapra megéheztek. Megint elkezdte a farkas:
- Farkas-barkas jaj de szép!
Róka-bóka az is szép,
Őzöm-bőzöm jaj de rút!
Széttépték az őzet is; az már elég volt vagy két napra. De biz utóljára az is elfogyott. Megint nagyon megéheztek. Egyszer azt mondja a farkas a rókának:
- No, róka pajtás, már most nincs mit enni. Hanem vagy én eszlek meg téged, vagy te engem. Azért hát birkózzunk meg, nézzük, melyik lesz a győztes?
Megbirkóztak. A farkas lett a győztes, megölte a rókát. Már evvel beérte egy hétig is. Hanem ekkor ez is elfogyott. Megint megéhezett a farkas. Mit csináljon nagy kínjában? Elkezdett ordítani, amint a torkán kifért. Éppen vadászok jártak arra, észrevették, agyonlőtték, bőréből bundát csináltak. Még most is viselik, ha el nem nyűtték.
