Volt egyszer egy asszonynak egy kakasa meg egy jércéje. Egyszer ezek elmentek eprészni és megfogadták, hogy amit találnak, megosztoznak rajta. Aztán elváltak egymástól és befelé mentek az erdőbe. A jérce aztán, amint keresgélt, talált egy szem epret és megette.
Mikor összekerültek, kérdezi a kakas: No, mit találtál?
- Egy szem epret.
- Hol van?
- Megettem.
Megharagszik erre a kakas, kivágja a jérce begyit, kiveszi belőle az egy szem epret, aztán megeszi.
Hanem mikor hazafelé ment, megijedt, hogy no most kikap az asszonytól azért, amit tett. Aztán meg is sajnálta a jércét.
Elfutott tehát a vargához fonalért, amellyel a jérce begyét bevarrhassa. De a varga azt mondta, hogy hozzon neki elébb sörtét a disznótól.
El is ment a kakas a disznóhoz. De az meg azt mondta, hogy hozzon neki a cséplőtől zabot.
De a cséplő sem adott, hanem azt mondta, hogy hozzon neki a gazdasszonytól lepényt.
Elment a kakas a gazdasszonyhoz lepényért. Ez meg azt mondta, hogy hozzon neki elébb tejet a tehéntől.
Elment a tehénhez is. De ennek meg fű kellett a rétről.
Szaladt a kakas a rétre, kért tőle füvet. A rét addig nem adott, míg esőt nem kér az Istentől.
A kakas aztán kért esőt. Az Isten adott is esőt. Futott most visszafelé nagy örömmel:
Isten nekem esőt át, | Asszony nekem lepényt ád, |
Varga nekem fonalat ad, hogy bevarrhassam a begyit a jércének, amely majd megdöglik.
Azután bevarrta a jérce begyit s megint jó barátok lettek.
