Volt a világon egy kis malac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:
- Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.
- Nem eresztlek biz én, mert megeszel.
- Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.
A kis malac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz.
Kicsi idő múlva megint megszólal a farkas:
- Ugyan, kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.
A kis malac beeresztette azt is. De a farkas avval se érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólott:
- Kedves kis malackám, ereszd be a két első lábam is.
A kis malac beeresztette a két első lábát. De a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt:
- Édes, kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy újjal sem nyúlok hozzád.
Erre a kis malac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Avval beeresztette.
A farkas csakugyan a zsákba ment be. A kis malac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott a nagy fára.
A farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta-vetette magát, mig utóljára kioldózott a zsák szája. Kibujt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni.
Vissza is jött nemsokára vagy tized magával. Elkezdték keresni a kis malacot. Addig-addig keresték, mig valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek? Mi módon fogják meg a kis malacot? Mert egyik se tudott a fára felmászni.
Nagysokára aztán arra határozták el magukat, hogy egymás hátára állanak mindnyájan; úgy aztán a legelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalól, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán volt.
Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hiányzott. Az az egy is elkezdett már mászni felfelé. Akkor a kis malac hirtelen elkiáltotta magát:
- Forró vizet a kopasznak!
A kopasz megijedt s kiugrott a többi alól. A sok farkas mind lepotyogott. Kinek a lába, kinek a nyaka tört ki. A kopasz meg úgy elszaladt, hogy sohse látták többet.
A kis malac szépen leszállott a fáról, hazament. Többet felé sem mertek menni a háza tájékának a farkasok.
