Élt három fivér, kettő eszes, egy ostoba. Az apjuk, amikor meghalt, az egyik fiának hagyott egy kutyát, a másiknak egy macskát, a kicsinek, a butának, pedig egy fakalapácsot. Az idősebb fiúk eladták a kutyát meg a macskát, és sok pénzt kaptak. A kicsi nem adta el a fakalapácsot, egyre csak ezt mondogatta: “Még hasznát veszem.” Egy idő múlva mind a három fiú elment hazulról.
Mentek, mendegéltek, majd megpillantottak egy kunyhót. A kunyhó körül kert volt, tele répával. Az ostoba beugrik a kertbe, kitépi a répát, és nagy halomba rakja, tépi és dobja. A testvérei rémülten kiáltanak rá:
- Gyere gyorsabban, csak bajt hozol ránk!
Az így felel:
- Én csak azokat tépem ki, amelyek pirosak - és megint tépi, és dobja a halom tetejére.
Közben a kunyhóból előugrott egy gonosz boszorkány, megragadta a három fivért és a kemence alá dugta őket. Ez a vén, gonosz boszorkány idősebb lánya volt. A másik két lány az anyjukkal éppen repült haza vacsorázni.
Vártak egy kicsit, vihar támadt, erős szél kerekedett. Nagy zúgással hazarepült a vén, gonosz boszorkány.
- Nézzed, mama - kiáltotta a lánya. - Fogtam három disznót, lesz egy kis húsunk.
- És hol vannak azok a disznók? - kérdezte a boszorkány.
- Bezártam a kemence alá.
A gonosz boszorkány megparancsolta a lányának, hogy süsse meg az egyik disznót, majd elrepült.
A legidősebb boszorkánylány kinyitotta a kemence alját, és kedves, édeskés hangon megkérdezte:
- Fiúcskák, legalább egy ott van közületek?
A bolond így felelt:
- Itt vagyunk.
A testvérei ijedten mondják a bolondnak, hogy hallgasson, de az nem fogad szót nekik, még egyszer kiáltja:
- Itt vagyunk, itt vagyunk!
- Legalább az egyikőtök jöjjön elő - mondja a boszorkány.
- Menj te, bolond - mondják a testvérei, és kilökik a bolondot. A boszorkány lánya megmosdatja, és ráülteti egy szép kiskocsira a kemence ajtaja előtt, és mondja neki:
- Feküdj le testvérke, megkocsikáztatlak.
A bolond, bár ostoba, azonnal megértette, hogy a boszorkánylány a kocsin be akarja tolni a kemencébe, hogy megsüsse. Előbb keresztben fekszik a kocsiba, majd ferdén, közben egyre mondogatja:
- De ha én nem tudok, de ha én nem tudok!
Akkor maga a lány feküdt be a kiskocsiba, és mondja:
- Nézd csak, így kell!
Ekkor a bolond megragadta, és belökte a kemencébe, maga pedig visszament, bezárkózott a kemence alá.
Hajnalban visszarepült a gonosz boszorkány a két lányával, kinyitotta a kemencét, kihúzta a boszorkánylányt, nem ismerte fel, megette, és elment a nagyvilágba, hogy embert fogjon.
Mielőtt elrepült, a középső lányát hagyta otthon, megparancsolta neki, hogy süsse meg a második fiút. Ugyanúgy történt, mint előző napon. Az anya, amikor hazatért, megette. Amint evett, a vén boszorka azt hitte, hogy a két lánya biztosan elment embereket fogni.
Harmadnap a legkisebb lányát hagyta otthon, és megparancsolta neki, hogy takarítsa ki a házat, süsse meg a harmadik fiút, maga pedig elrepült.
- Jöjjön elő legalább egyikőtök - szólalt meg a lány kedvesen.
A fivérek ekkor is a bolondot tolták elő. A bolond keresztben fekszik a kiskocsira, és egyre ismételgeti:
- De ha én nem tudok.
A boszorkány lánya meg akarta mutatni a bolondnak, hogy hogyan kell belefeküdni a kocsiba, és maga ráfeküdt. A bolond belökte a kemencébe, maga pedig visszament, és bemászott a kemence alá.
Visszarepül a gonosz boszorkány, és megeszi az utolsó lányát. Éppen amikor már befejezte az étkezést, valami megcsillant. A boszorkány megismerte a legfiatalabb lány gyűrűjét, és sírva fakadt.
- Tehát megettem mind a három lányomat. Majd én megmutatom nekik! Mindannyijukat elpusztítom, hogy írmagjuk sem marad!
