Volt
egy szegény embernek egy fia, aki az apjának azt mondta: Apám, látom hogy szegény
módon kell élnünk, azért én elmegyek szerencsét próbálni, majd talán jobb lesz
dolgom. Az apja elbocsátotta, s a legény elmegy, és nagy darab országot bejár,
de sehol magának való szolgálatot nem talált. Egyszer egy juhászhoz megy, és
attul kérdi, ha nem volna-e szolgálatra szüksége? Felel a juhász: Én téged
megfogadlak, hogyha esztendeig kitartod, hogy a kárvallástul megmaradsz; én
adok kilenc birkát, de azt megmondom, hogy a tóba ne ereszd a birkákat, mert a
szőrök megaranyosúl, úgy oztán hasznát nem vehetem a szőröknek – mert abban a városban
az arany nem volt kelendő, hanem csak a szőr. A legény kihajtja a birkákat, és
egész kilenc hónapig megőrizte a juhokat, s a tóba nem eresztette; hanem hogy
kilenc hónap kitelt, egyszer elaludt; a birkák mindjárt a tóba szaladtak, s a
szőrök megaranyosúlt. A legény fölébred, s nagyon megijedt, hogy az birkák mind
aranyszőrüek. Félt haza hajtani őket, hogy a gazdája megveri, hogy oly nagy kárt
tett; sokat gondolkodott, de végtére még is csak haza hajtotta. Hogy a gazdája
meglátta a birkákat, nagyon haragudott, hogy már mit csináljon? végtére három
juhot neki adott, és azt mondá: Mivel te nem tudtál vigyázni a juhokra, azért
csak három juhot kapsz; most elmehetsz amerre akarsz.
A
legény elmegy, s a három juhot maga előtt hajtotta. Mikor egy erdőbe ért volna,
eleibe ment egy öreg ősz ember, s monda neki: Édes fiam, ugyan hol vetted ezt a
szép három juhot? Felel a legény: Édes öreg bátyám, azért én egész esztendeig
szolgáltam, ez lett a bérem. Felel az öreg ember: Édes fiam, adj nekem is
egyet, neked kettő marad, nekem is hadd legyen egy, neked az isten megfizeti. A
legény oda ad egyet, azután a kettőt odébb hajtja. Az öreg megint eleibe kerül,
kéri az egyiket tűle, hogy az isten megfizeti neki; a legény azt mondá: Na édes
bátyám, már egy öreg embernek egyet adtam, ezt pedig neked adom; s neki adta;
azután az egyet tovább hajtotta. Az öreg megint csak eleibe megy, s azt mondja
neki: Édes fiam, micsoda szép juhod vagyon, hol vetted? Felel a legény: Édes öreg
bátyám; én esztendeig szolgáltam, a bérem három ilyen birka volt, hanem kettőt
már elajándékoztam, most már csak egy van. Felel az öreg: Édes fiam, add nekem
a birkádat, azzal neked sokat kell vesződnöd, azután könnyebben mehetsz magad,
neked az isten megfizet. Felel a legény: Bátyám, én a juhot neked adom, hanem
azt megmondom, hogy az isten most mindjárt fizesse meg, mert nem várakozhatok.
Felel az öreg: No fiam, kérj amit akarsz, én mindent megadok a mit kérsz. Felel
a legény: Adj nekem egy olyan hegedűt, melyet ha meghúzok, még a madár is táncoljon;
és egy puskát, hogy ha én akármire lövök, ne durranjon, de még is agyon lőhessem
amit akarok. Az öreg mindent megadott neki amit kért, azután egymástul elváltak.
A
legény amint egy erdőn megyen, lát egy zsidót, s előlveszi a hegedűjét, és
hegedűl. A zsegény zsidónak nagy bútyora volt a hátán, még is úgy kellett táncolnia,
hogy a nyelvét is kivetette, és könyörgött hogy ne muzsikáljon. Azután elhagyta
a hegedűlést, s azt mondá a zsidónak: Eredj a sürübe, ott sok madár van, szedd
fel, majd én lelövöm. A puskáját rá fogja, és lőtt; a madarak mind ott
maradtak, a zsidó beszalad a sűrübe, szedi a madarakat a legény pedig veszi a
hegedűt, s a zsidónak táncolni kellett, hogy a bokrok a ruháját mind leszaggatták;
azután elhagyta a hegedűlést. A zsidó vérbe maradt, úgy ment a városba, és az
uraknak mondá: Uraim, itt az erdőn egy legény van, fogassák meg, mert azt
cselekedte, hogy én oly véres lettem; de ne hagyják hegedűlni, mert mindig kell
táncolni hogyha az hegedűl, azért az urak mindjárt paripára ültek, és a zsidóval
együtt az erdőre mentek. A legény hát látja hogy jönnek, előlveszi a hegedűt, s
hegedűl, az uraknak pedig lovaikkal együtt kellett táncolni; végre könyörögtek
hogy hagyja el, semmi baja sem lesz. A zsidó pedig magát egy törzsökhöz kötözte,
hogy ne táncolhasson, de az mind hiában volt, mert a kötelet is elszaggatta, még
is kellett neki táncolni; de mivel az urak könyörögtek hogy ne muzsikáljon, azért
elhagyta: úgy az urak haza mentek.
A
legény pedig elment más országba egy királynál szolgálatot keresni. Hogy magát
bejelentette a királynak, a király azt mondá neki: Fiam, nekem egy leányom
vagyon, hogyha azt meg tudod nevettetni, úgy megfogadlak szolgámnak. Felel a
legény: Fölséges király, hogyha én akarom, nem hogy nevet, de még táncolni is
fog. Felel a király: Az én leányom még soha sem nevetett, hanem hogyha meg
tudod nevettetni és megtáncoltatni is, fele királyságom és a leányom a tied. A
legény nem volt rest, a király szavaira előlveszi hegedűjét, s hegedűl: a leány
pedig elsőben elkezd nevetni, azután kapja az atyját, úgy táncolnak hogy majd
megződűlnek: a legény a muzsikálást elhagyja, a király pedig mindjárt papot
hivat, s a leányával összeadja. A legény első nap vele jól összeegyezett, de más
nap hát megint csak olyan szomorú volt mint azelőtt; a legény hogy látta szomorúságát,
előlveszi hegedűjét, mindjárt nevetett és táncolt, azután valahányszor szomorú
volt, mindjárt csak muzsikált, hogy kedve legyen, s azután így vígan éltek.
