Volt
egy faluban egy szegény ember, aki semmimódon sem szedhette föl magát, csak
mindig szegény maradt; gyermekei voltak, de még kenyeret sem tudott nekik adni.
Egyszer nagy bújában elmegy hogy koldul; bemegy egy vendégfogadóba; könyörög
hogy adjanak neki szállást és enni valót; a korcsmáros pedig megverte, úgy oztán
kidobta a szobábúl; az asszony pedig egy kevéssé jobb volt mint maga, azért
mikor a korcsmáros lefeküdt, az asszony kenyeret és egy kis bort is adott neki,
úgy oztán lefeküdt. Más nap felkel, elmegy az erdőre, és egy favágó öreg ősz
embert talál ott; az öreg ember hogy látta, mindjárt elhagyta a favágást, hozzá
megy, és kenyeret ad neki, azután azt mondja neki: Tudom hogy szegény ember
vagy, azért adok neked egy abroszt: hogyha azt leteríted, enni és inni elég
lesz rajta, hanem vigyázz rá, hogy el ne csalják tűled. A szegény ember elmegy
haza felé, és azon korcsmába bemegy, az asztalt megteríti, mindjárt elég enni és
inni való volt rajta; a korcsmáros gondolja magába: majd elcsalom tűle hogyha
lehet; hát éjtszakára szállást adott neki: Add nekem ezt az abroszt; majd
elteszem, mert ellopják tűled. Az szegény odaadja neki az abroszt, és más nap,
mikor kéri tüle, a korcsmárosné egy más abroszt adott neki, avval haza ment. A
gyermekei ríttak hogy nagyon, mondá a feleséginek: Na édes feleségem, ne busúlj,
most hoztam eleget enni és inni; akkor előlveszi az abroszt, az asztalt megteríti,
de semmi sem lett rajta, mert a korcsmárosné kicserélte. Akkor az ember
elszomorodott, a felesége pedig káromkodott, hogy miért tartja bolondnak. Felel
neki az ura: Édes feleségem, engem megcsaltak, hanem majd elmegyek, talán még mást
kapok. Elmegy hát abba a korcsmába, gondolta hogy a korcsmáros majd jól tartja,
de megcsalódott, mert a korcsmáros hogy meglátta, nem hogy megkinálta
valamivel, inkább kiverte, a szobába se szenvedte meg; hanem mikor a korcsmáros
lefeküdt, az asszony behívta, kenyeret és egy kis bort adott neki, azután lefeküdt.
Másnap
elmegy az erdőre ahoz az öreg emberhez, kérdi az öreg: Na fiam, mi bajod? Felel
neki: Tegnap bementem a korcsmába, a korcsmáros elcsalta tűlem az abroszt hogy
elteszi mert ellopják, más nap pedig elcserélte, mást adott, az enyimet pedig
megtartotta. Akkor az öreg ember egy bárányt adott neki, és monda: Ez a bárány
olyan, hogy ha megrázod, a szőri közül sok arany foly ki, menj el, próbáld meg,
és menj abba a korcsmába, hanem vigyázz hogy meg ne csaljon a korcsmáros.
Elmegy a szegény ember, a bárányt megpróbálta, hogyha igaz-e? megrázta, és
annyi arany folyt ki belőle, hogy a szegény ember csudálkozott rajta; azután
felszedte az aranyat; avval elmegy a korcsmába; mindjárt kér hogy adjanak neki
enni és inni, a korcsmáros adott neki amit kért, azután kifizette mind
aranynyal. Kérdi a korcsmáros: Hol vetted azt a sok aranyat? Felel a szegény:
Az isten adta nekem, hanem egy bárányt is adott, a kibül arany foly, ha megrázzák;
ha nem hiszed, nézd. Akkor előlveszi a bárányt, megrázza, és sok arany folyt ki
a szőribül. A korcsmáros hogy ezt látta, gondolta: hohó! ez jó lesz nekem, majd
elcsalom tűle; akkor azt mondá neki: Atyámfia, a bárányod megdöglik a szobában,
hanem rekeszszük az istállóba az én bárányim közibe, holnap elvihetedt. A szegény
ember ráállott. Más nap a korcsmáros, nem azt, hanem más bárányt adott neki,
azzal elmegy haza. A feleséginek mondja: Ne félj most feleségem, elég pénzt
hoztam. A felesége alig várhatta hogy lássa, és mikor meg akarta próbálni, tehát
semmit sem kapott. Akor látta, hogy megint meg van csalódva; a felesége pedig
szidta s mocskolta, hogy miért játszik vele? Az embernek pedig még volt aranya,
azt a feleségének adja, maga pedig elmegy.
Mikor
a korcsmába megy, szint azon módon cselekedett vele a korcsmáros mint előbb,
kiverte a szobábul. De ismét a korcsmárosné valami kicsint adott neki enni
inni. Más nap megint az erdőre megy a szegény ember az öreghez, az öreg ember
azt mondja neki: No mi az újság? megint meg vagy csalódva? Felel a szegény:
Megcsalt a korcsmáros. Felel az öreg: Most már látom hogy szerencsétlen ember
vagy, hanem még egyet próbálok: adok egy tarisznyát, hogyha mondod: ki muzsika;
mindjárt muzsika jön ki belőle, és mindennek kell táncolni rajta. Másodszor azt
mondd: ki kalapács! és mindjárt két kalapács jön ki, és azkit akarsz, azt
megverethetd velek; hanem a korcsmároson kezdd el. Elmegy a szegény ember a
korcsmához. Hogy meglátta a korcsmáros, mindjárt gondolta, hogy megint hozott
valami újságot: hát kérdi: No mit hoztál most? Felel a szegény ember: Most
muzsikát hoztam. Kérdi a korcsmáros: Hát hol van? Mondja az ember: Ki muzsika!
azonnal nagy muzsika lett, a korcsmáros mindjárt táncolni kezdett a feleségivel;
mikor eleget táncoltak, akkor a szegény azt mondja: Ki kalapács! és üssétek a korcsmárost
feleségével együtt. A két kalapács úgy megveri a korcsmárost és a feleségit,
hogy majd meghaltak, és addig ütötték, míg az abroszt és a bárányt vissza nem
adták neki. Mikor visszakapta mindenét, akkor a tarisznyába küldötte a muzsikát
és a kalapácsokat, és haza ment. A felesége kérdi: No hát mit hoztál? Felel ő:
Muzsikát hoztam. A felesége szidja, hogy: hogyha mást nem hoztál, az ördög
vigyen el azzal is. Kapja tehát a szegény ember a tarisznyát, s mondja: Ki
muzsika; és oly muzsika lett, hogy minden zengett, s a felesége és gyermekei táncolni,
kezdtek. Mikor már eleget táncoltak, akkor a muzsikát leparancsolta, az asztalt
megteríti: tehát minden elég lett rajta. Hát szegények örömmel ettek s ittak,
azután mondja a feleséginek: Édes feleségem, még mást is hoztam; a felesége kérdi,
hogy: mit hoztál édes férjem? Felel a férj: egy bárányt, és beviszi a bárányt, és
megrázza, mindjárt sok arany folyt ki a szőri közül, akkor hát örűlt a felesége,
s így lett a szegény emberből nagy gazda: így megsegítette az öreg ember őket.
