HOGYAN GÚNYOLTA KI A NYÚL A RÓKÁT, MIKOR ÉPPEN MEGTÉPÁZVA LÓGOTT A FÁN?

Könnyű szellő támadt, és himbálni kezdte a rókát, amint ott függött a fán. Akkor arra jött a nyúl, és észrevette. „Ohó! - gondolta. - Ettől most már nyugton lehetek, nemsokára kiadja a lelkét!” És gonosz kárörömet érzett. Odament a fa alá, és megszólította: - Ejnye, kedves róka, mit csinálsz te itt? - Repülni tanulok. - De miért olyan vörös a bőröd, kedves róka? - Mert vöröskáposztát ettem. - De hát mi után töröd magadat ennyire, kedves róka? - A földi dolgok után. - És mit kívánnál most leginkább, kedves róka? - Ej, hát azt, hogy bár te lógnál itt helyettem! A nyúl jót nevetett magában, és mivel nem volt több kérdeznivalója, hiszen a nyúl elég ostoba állat, hazament és örvendezett, hogy íme, halálos ellensége az utolsókat rúgja. Nemsokára azonban keserűen kellett tapasztalnia, hogy öröme korai és hiábavaló volt.