Volt egyszer egy
öregember és egy öregasszony. Az öregasszonynak az előbbeni urától volt egy
leánya, s a bácsinak is volt egy leánya az előbbeni feleségétől. De az
öregasszony haragudott a férjének a lányára. Nem szívelte egyáltalán. Annyira
jutottak, hogy a leányt elhajtotta, hogy menjen el szolgálni. Azt mondta az
öreg ember:
- No, ha nem szíveled az
én leányomat, akkor süss neki hamuba sült pogácsát, s menjen el, amerre a szeme
lát.
Elindult a lány, s ment,
ment egy darabig. Egyszer elért egy körtefát. Azt mondja a körtefa neki:
- Hova mész, te
leányocska?
- Megyek szolgálni.
- Leányocska, gyere,
tisztíts le engem a száraz ágaktól. Hogyha engemet megtisztogatsz, jótettedért
jót kaphatsz.
Odament a leányocska, a
körtefát szépen letakarította s továbbment. Elért egy szőlőbokrot. A szőlőbokor
is azt mondta neki:
- Hova mész, te
leányocska?
- Megyek szolgálatra.
Akkor azt mondta a
szőlőbokor is neki:
- Gyere, tisztíts meg a
száraz vesszőktől, metsszél meg s kapálj meg, mikor visszafordulsz, meglásd,
jótettedért jót kapsz.
A leányocska szépen
megmetszette, megkapálta s továbbment.
Ment, ment, amíg elért
egy kemencét. Az a kemence összevissza volt omladozva, olyan rossz volt.
Azt mondta neki:
- Gyere ide, leányocska,
sikálj meg engem, meglásd, mikor visszafordulsz, jótettedért jót kapsz.
Akkor a leányocska
mindjárt földet gyúrt, megsikálta és továbbment. Elért egy forrást, egy
kutacskát, egy kicsike kutacskát. De az a kutacska rendetlen, elhanyagolt volt.
Azt mondja a kutacska neki:
- Hova mész, te
leányocska?
- Megyek hosszú útra,
szolgálatra.
- Gyere ide, takaríts ki
engem szépen, meglásd, mikor hazatérsz, jótettedért jót kapsz.
Akkor a leány szépen
kitakarította, kimerte az állott vizet belőle, és továbbment. Ment, ment, s
ahogy ment, találkozott egy kiskutyával. Azt mondja az a kutya neki:
- Hova mész, te
leányocska?
- Megyek szolgálni.
- Gyere, takaríts meg
engem, s nyírj meg, s mikor visszafordulsz, akkor jótettedért jót kapsz.
Akkor a leányocska
megnyírta, szépen megtakarította. A kutya megköszönte, s a leányocska
továbbment. Ment, ment, s egyszer csak elért egy szép házat. Tündérek laktak
benne. Kérdezik, hogy milyen útban van. Azt mondja nekik is, hogy megy
szolgálatot keresni. Azt mondja az egyik neki:
- Maradj meg itt nálunk.
Itt van hét szoba. Hatot seperj ki, de a hetedikbe be ne menj.
A leányocska ott maradt,
és ott szolgált egy esztendeig. Meghallgatta az öregasszonyt, és úgy csinált
mindent, ahogy ő mondta. Mikor az esztendőnek vége lett, így szólt az
öregasszonyhoz:
- Most már haza akarok
menni, hogy megmutassam apámnak s anyámnak, hogy mit szolgáltam.
Akkor azt mondja az
öregasszony:
- Na, most gyere velem,
meghallgattál szépen, és most meg is kapod, ami jár neked.
Akkor az öregasszony
benyitott a hetedik szobába. Ott volt egy rakás ezüstpénz s egy rakás
aranypénz. Azt mondja az öregasszony a leánynak:
- Most hengergőzz meg
ebben az ezüstpénzben, ami reád ragad, az a tied.
Mikor a leányocska
felállott, akkor megint azt mondta:
- No, most hengergőzz
meg szépen az aranyban.
Akkor meghengergőzött a
leányocska abban is, azután felállott s elbúcsúzott. Jött az úton visszafele,
elérte a kutyát. A kutya olyan szépen táncolt, olyan öröme volt, mikor odaért
hozzá, s azt mondta:
- No, leányocska, most
gyere ide hozzám, s innen rólam vegyél, ami neked tetszik, s amit te szeretsz.
A jótettedért most visszajár!
A kutya tele volt
aggatva gyönggyel, s a leányocska vett, amennyi kellett, s szépen felrakta
magára.
Ment tovább. Mikor
odaért a kutacskához, az olyan szép volt, hogy csupa gyönyörűség, csészikék,
kancsócskák voltak ott kirakva, amivel lehetett merni. S a leányocska merített,
egyet ivott s megnyugodott. Azután szépen felkelt, s jött hazafelé. Mikor
odaért a kemencéhez, ott sültek a bélesek, kalácsok. Azt mondja a kemence:
- Gyere ide, egyél,
amennyi jólesik, mert a jótettedért visszajár.
Evett is, hozott is. S
ahogy jött hazafelé, odaért a szőlőbokorhoz.
Hát ott olyan szép szőlő
volt, bor poharakban kitéve, ehetett-ihatott, amennyi kellett. A bélesre éppen
jólesett.
Tovább jött hazafele, s
odaért a körtefához. Nagyon meleg volt, mikor odaért, s azt mondja a körtefa
neki:
- Gyere ide, leányocska,
már nagyon sok ideje várlak. Megért a körte. Vegyél és egyél, amennyi jólesik,
s haza is vigyél, amennyi kell.
Még közeledett hazafelé,
már a kakas meglátta, hogy jön. Felállott a kapu tetejére, és szólani fogott:
- Kukuriku-gángu, jön az
én nénikém ezüsttel, arannyal teli futtatva.
Mikor közelebb jött,
meghallotta a leány is, s szaladni kezdett, hogy örömet hozzon az apjának.
Megint szólott a kakas:
- Kukuriku-gángu, jön az
én nénikém arannyal és ezüsttel futtatva.
De az öregasszony azt
kiabálta:
- Hallgass te, nem igaz!
Megint kiáltott a kakas:
- Kukuriku-gángu, jön az
én nénikém arannyal és ezüsttel futtatva.
Mikor a leányocska
bement a kapun, mondta az öregasszony:
- Elég sokat kaptál, de
most elmegy az én leányom is, s az sokkal többet hoz, mint te hoztál!
Akkor az asszony sütött
neki is egy hamuba sült pogácsát, betette a tarisznyájába, és elment az ő lánya
is. Abban a nyomban odaért a körtefához. Azt mondja a körtefa:
- Gyere ide, leányocska,
takaríts meg engem a száraz ágaktól, jótettedért jót kapsz!
Akkor a leány azt mondja
neki:
- Én a csecsebecse
lábacskáimat s vacsavacsa kezecskéimet nem csipkézem meg, akármi is lesz! - És
továbbment.
Elérte a szőlőbokrot. A
szőlőbokor is azt mondta neki, hogy menjen oda, és metssze meg, mert a
jótételért jót kap; de a leány neki is azt mondta, hogy ő a csecsebecse
lábacskáit, vacsavacsa kezecskéit össze nem szurkálja, ha akármi is lesz.
Akkor továbbment, s
elérte a kemencét. A kemence azt mondta neki:
- Gyere ide, te
leányocska, gyúrjál földet, s sikálj meg engem, mert jótettedért jót kapsz.
De a leány azt mondta,
hogy ő a csecsebecse lábacskáit, vacsavacsa kezecskéit nem mártja a sárba, ha
akármi is lesz.
Akkor továbbment, elérte
a kutat, és a kút azt mondta:
- Gyere ide, leányocska,
merd ki ezt az állott vizet, mert jótettedért jót kapsz.
De a leány neki is azt
mondta:
- Én a csecsebecse
lábacskáimat, vacsavacsa kezecskéimet be nem piszkítom, akármi is lesz.
Akkor továbbment. Elérte
a kutyát. A kutya mondja neki:
- Gyere ide, leányocska,
nyírjál meg!
De a leány azt mondta
neki:
- Én reád nem teszem a
vacsavacsa kezecskéimet, csecsebecse lábacskáimat, én be nem piszkítom, akármi
is lesz.
Akkor továbbment, és
elérte ő is azt a nagy kastélyt, és bekérezkedett, hogy ott aludjék. Őt is
megkérdezték, hogy hova megy. Azt mondja a leány, hogy megyen hosszú útra,
szolgálatra. Akkor azt mondja az az előbbeni öregasszony neki, hogy maradjon
ott náluk, mert ott már volt egy Leány, s az nagyon jól viselte magát, s nagyon
jól is járt.
Ott is maradt, és az
öregasszony azt mondta neki:
- Itt van ez a hat
szoba, seperd ki, de a hetedikbe be ne menj.
A leány a hat szobát
kiseperte, s a hetedikbe se ment be egy darabig, de egyszer mégis bement. Még
nem telt le fele az esztendőnek, mikor benyitott oda. Akkor látta csak, hogy mi
van odabenn: kígyók, békák, s azok úgy összemardosták, hogy véres lett
egészen. Mikor kijött onnan, odament a gazdasszonyhoz, s azt mondta, hogy ő nem
szolgál tovább. Nem is fizették ki, mert nem fogadott szót, s hazafele indult.
Amint jött, útközben
összetalálkozott a kutyával. Odament hozzá, hogy kérjen a gyöngyökből, de a
kutya azt mondta:
- Nem akartál
megtisztítani, most maradsz a csecsebecse lábacskáiddal s a vacsavacsa
kezecskéiddel! Mehetsz utadra!
Jött nagy szomorúan, s
odaért a kúthoz. Nagyon szomjas volt, s el akart venni egy kancsót, hogy igyon.
De a kancsó elhúzódott tőle, s azt mondta a kút:
- Menj el innen, mert
sajnáltad a kezedet s a lábadat. Semmit sem kapsz!
Akkor elért a
kemencéhez. Ott sültek már a bélesek, kalácsok.
Mikor nyúlt oda a
kemence szájához, hogy vegyen, sütötte a kezét, nem tudott venni. Azt mondja a
kemence:
- Menj el innen, nem
érdemled, hogy jót egyél, mert sajnáltad, hogy bemártsad a csecsebecse
lábacskáidat s a vacsavacsa kezecskéidet.
Akkor továbbment. Elérte
a szőlőbokrot, azon szőlő, ott a bor, csak enni s inni kellett volna. Odament,
hogy szakítson egy gerezdet, s vegyen egy pohár bort. Akkor a szőlőbokor
eltaszította a kezét, s azt mondta neki:
- Menj el, mert nem
akartál megmetszeni, s nem akartál megkapálni. Most nem érdemled meg.
Elért a körtefához, de
ott sem tudott szakítani egy körtét is. Mikor közeledett haza, akkor a kakas
felhágott a kapu tetejére, és szólani fogott:
- Kukuriku-gángu, jön az
én nénikém vérrel futtatva!
Akkor az ördöngős
asszony odament, s azt mondta:
- Nem igaz, arannyal jő
futtatva!
De a kakas megint
elkezdte:
- Kukuriku-gángu, jön az
én nénikém vérrel futtatva!
De az öregasszony megint
csak azt mondta:
- Nem igaz, mert
arannyal jön futtatva!
Harmadszor is azt mondta
a kakas:
- Kukuriku-gángu, jön az
én nénikém vérrel futtatva!
Mikor elmondta, akkor
belépett a lány a kapun, s akkor meglátta az anyja is.
- Nem igaz, nem igaz! -
kiabálta, de az öregember azt mondta:
- Látod, az én leányom
jobban szolgált, mint a tied! - S akkor összevesztek, s az öregasszony és a
leánya elment a háztól. Az öregember és a leánya, ha meg nem haltak, ma is élnek.
