Egyszer volt, hol nem
volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, az üveghegyeken is túl, még azon is
túl, ahol a kis kurta farkú disznó túr, túlonnan-túl, innenen-innen élt egy
igen-igen gazdag király.
Egyszer ez a király,
amint ott ült unatkozva a palotájában, elgondolkozott, hogy mije nincs még
neki.
Számlálgatni kezdte hát
az ujján először is azt, hogy mije van. Hát volt aranyvára, ezüstvára, rézvára,
vasvára, kővára...
- Hohó - kiált fel
egyszer örömében -, még nincs tülökváram!
Nosza, maga elé
parancsolja minden szolgáját, és meghagyja nekik erősen, hogy járják be az
országot Hencidától Boncidáig, parancsolják meg a lakosoknak, hogy a világ
minden részén levő tülköt hordják a vár udvarára.
Mihelyt a szolgái ezt az
erős parancsolatot kihirdették, az országban lakó emberek széltében-hosszában,
ki kocsin, ki szekéren hozták a temérdek sok tülköt; néhány nap alatt annyira
szaporodott a tülökasztag, hogy a sok tülök a vár udvarát még a toronynál is
magasabban elborította.
Ekkor aztán a király azt
a töménytelen sok-sok tülköt mind belehányatta a Tiszába... Majd ha egytől
egyig megázik: tovább mondom!
