Volt
egy királyné, aki minden órában más színben változott, egy órában fejér, másikban
sárga, harmadikban zöld, és így más-más színt mutatott a képe. Annak pediglen
volt egy igen szép fia, aki az anyjának egyszer azt mondá: Asszonyanyám, én már
azon szép időt elértem, melyben meg kell házasodnom; azért adjon nekem pénzt, és
egy regement huszárt mellém, akik engem kisérjenek. Felel neki az anyja: Kedves
fiam, azt tűled meg nem fogom, csak menj el, és végy pénzt magaddal a mennyit
akarsz, hanem azt megmondom, hogy addig haza ne jőj, míg oly feleséget nem
kapsz, aki minden órában változik a színiben mint én is. A fia megfogadta a
szavát az anyjának, és magához vett tizenkét szeker pénzt, és egy regement
katonát, úgy oztán megindúlt, országokat járt; már messzí országokba elérkezett,
de sohul olyant nem talált, mint az ő anyja volt. Már pénzek is elfogyott, hogy
nem élhettek; és nem mehettek tovább; azért vissza kellett nekik fordúlni haza
felé. Mikor haza érkeztek, elbeszélte az anyjának, hogy sehol oly személyre nem
találhat mint az anyja, azért haza kelletett jönnie. Az anyja azt mondja neki:
Kedves fiam, még egyszer menj el, és vígy több pénzt magaddal, talán még is
akadsz olyan személyre mint én vagyok. A királyfi nagy bújában huszonnégy
szeker pénzt vitt magával és egy regement huszárt, s nagy búban ment messzi
országba.
Egyszer
talált egy városba menni, ahol egy halottat akartak eltemetni, és mikor a tetőhöz
érkeztek vele, a holttestet letették és nagy durungokkal verték. Ezt a királyfi
hogy meglátta, nagyon sajnálkodott rajta, oda ment, és kérdezte, hogy miért
verik azt a holttestet azok pedig felelének neki, hogy éltében sok adósságot
tett, és senkinek meg nem fizetett, azért verik holta után a testet. Mond a királyfi:
Csak ne verjétek, a mi adósságot tett, inkább mind megfizetem. Hogy ezt mondta,
a testet mindjárt eltemették. Azután kifizette minden adósságát úgy, hogy a
huszonnégy szeker pénz mind rá ment, és a katonái lovait is mind oda adta az adósoknak,
hogy csak békével maradjanak; azután az városba ment szállásra, más nap
pediglen a katonáit mind visszaküldötte, és maga útnak indúlt. Mikor a temetőhöz
érkezett, a temetőből egy ember fölkelt, és hozzá megy, s mondja neki: Uram,
tudom hogy szolgád nincsen, azért fogadj meg engem, én híven szolgállak. Felel
a királyfi: Barátom, én meg nem fogadhatlak téged, mert pénzem nincsen, és most
haza megyek. Felel az ember: Nekem fizetés nem kell, hanem én még is felkeresem
azt a személyt, akit az anyád kiván. A királyfi nagy álmélkodva megfogadja, és
elmegy vele más uton.
Egyszer
az urának mondja: Uram, csak jőj utánam, majd én elmegyek szállást csinálni.
Akkor elmegy egy elátkozott várba, aki tele volt ördöggel, és mondja: Halljátok
ördögök: most jön az én uram, aki titeket el akar ebbül a várbul űzni; hanem
fogadjátok számát majd titeket én egy kamarába elzárlak, úgy megmaradtok. Az ördögök
engedtek neki, és az urát oda bekvártélyozta; ott hált a királyfi azon éjjel. Más
nap megmutatta neki az útat hogy merre menjen; az urát útnak ereszti, maga
pedig ott maradt. Akkor az ördögöket kiereszti, az ördögök pedig nagyon megörűltek,
hogy őket megtartotta; azért azt kérdezték tüle, hogy mit kiván tűlök? mindent
megtesznek neki, hogy űket megtartotta. Volt pedig abban a várban egy rozsdás puska
és egy köpönyeg melyet az ördögök őriztek; azt kérte tűlök, mert már tudta hogy
mire valók; az ördögök pedig örömest neki adták. A köpönyeget magára vette, a
puskát pedig a vállára vetette, azzal az ura után ment mint a szél. Mikor az urát
elérte, beszélt vele! de az ura őtet nem látta; azért kérdezte az ura: Hol vagy
én szolgám, hogy nem látlak? és velem beszélsz. Akkor a köpönyeget magárul
levetette, és látható lett. Akkor az urának monda: Uram, itt vagyon az város,
amelyben a te feleségedet föltaláljuk, azért vigyázz magadra; abban a városban
pedig egy ördöngös király van, akinek ördögök szolgáltak volt; annak egy szép
leánya van; azért oda mentek, és a királyt köszöntötték, és megmondták neki,
hogy mit akarnak; a király leánya pedig nagyon örűlt, mert igen szép legény
volt a királyfi. Azért a király azt mondja: Na nem bánom, hanem három próbát
tegyünk, hogyha azt meg tudod tenni, a leányom a tiéd; hogyha pedig meg nem
tudod tenni, az ördögökkel összeszaggattatlak. Azért elsőben egy pár arany
papucsot vett elől a király, és mondja az ördögöknek: Ezt vigyétek a tenger
szigetiben, és abban a ládában csukjátok. A szolgája pedig mindenütt az ördögök
után ment a köpönyegben, az ördögök nem láthaták, mert a köpönyeg rajta volt,
azért a papucsot a ládába tették, a királyfi szolgája pedig kivette a ládábul, és
haza vitte, s az urának odaadta. Másnap az ífju király az ördöngös királyhoz
vitte a papucsot; ez monda neki: Felséges király, tetszésed szerint a papucs
itt van. Felel a király: No itt van egy pár arany kés, azt vigyétek a tenger
szigetébe, és jól becsukjátok. Az ördögök kapták a pár kést, és elvitték a
tenger szigetébe, de mind hiába, mert az ífju király szolgája mindenütt a
nyomokban volt, és alighogy a ládába tették, már ez kivette és az urának haza vitte.
Más nap azt is az öreg királynak általadta. Harmadszor a leánynak az ujjáról
egy gyűrűt húzott le, azt adta az ördögnek, azzal is az ördögök nagy hamarsággal
a tenger szigetibe mentek, ládába vetették, hanem azt is csakhamar az urának
visszahozta a szolga, az ífju király pedig nagy örömmel az ördöngös királynak
adta; akkor monda neki: Én ördögi erővel bírok, de te meg egész ördög vagy,
mert azt mind megcselekedted, amit semmiféle ember sem tudott volna
megcselekedni: azért legyen a leányom a tied.
Más
nap a leányt elvitték, és mikor az uton mentek, egy temetőhöz érkeztek; hát azt
mondja a szolga az urának: Uram, már most én itt maradok, hanem azt tudod hogy
a leányt ketten nyertük; már most fele az enyim, fele a tied; azért most kétfelé
szakasztom. A királyfi könyörgött neki, hogy azt ne mívelje, de ő arra nem
engedett; csak kétfelé szakasztá: tehát kigyó s béka esett ki belőle, és akkor
megint összetette, és sokkal szebb lett mint előbb volt, és azt mondá: Uram, már
most elviheted, ez lesz olyan mint az édes anyád; ez is minden órában változik
a színiben. Már most élhetsz vele. Én ezt azért cselekedtem veled, hogy azt a jót
cselekedted velem, mert én voltam az az ember, akit holtom után vertek. Már elkárhoztam
volna, hanem te megváltottál engem. Akkor eltűnt előle: az ífju király pedig
elment a hazájába, és elvette feleségének; így lett vége mindennek.
