Volt
egy mesterlegény, a ki sok országokat bejárkált, hanem sehol dolgot magának nem
talált. A pénze tehát elfogyott, és dohánya sem volt több mint három pipára való,
pedig őkeme igen nagyon szerette a dohányt, úgy hogy mindég dohányozni akart.
Egyszer egy erdőbe jutott, de mivel az erdő igen nagy volt, sokáig ment, hanem
ki nem érhetett; gondolkozott magában, hogy mitévő legyen: ha lefekszik, vagy
megfagy, vagy a vadak megeszik; soká gondolkozott, végtére még is csak lefeküdt,
és hamar elaludt. De sokáig nem alhatott, mivel igen hideg volt; felkel tehát,
s lám messzi lát egy tüzet: gondolá magában, hogy én oda megyek, talán csak nem
ölnek meg; s fogta magát, a tűz felé sietett, és mikor a tűzhöz ért, látja hogy
három csúnya fekete ember fekszik a tűz mellett; mondja nekik: jó napot bátyáim!
felelnek: Néked is jó napod legyen. Mondja nekik a vándorló: Szépen kérlek barátim,
engedjétek meg, hadd melegedhessek meg a tüzeteknél; felelnek neki a három
fekete emberek: csak melegedjél meg. Ez lefekszik a tűz mellé, és megmelegszik
jól; és egyszer egyik ember fölkél a tűztől, előlvesz egy nagy pipát, és kér
egy pipa dohányt; a vándorló legény ad neki egy pipával, az lefekszik. A másik
is fölkél, az is kér egy pipával, akkor már megijedett a legény, hogy magának
se marad, de azért még is csak ád neki, az is reá gyújt; azután a harmadik is fölkél,
és hozzá megy, hogy adjon neki is egy pipával, akkor azt mondja neki: Csak add
ide a mi van, majd lesz neked dohányod a mennyi kell; akkor az utolsót odadja
neki. Azután fölkél ketteje, és elmegy, egyik pedig ott marad a tűznél; egyszer
jönnek, és két szekér dohányt hoznak, azt a tűz mellé ledöntik, és azt mondják
neki: Na te, hogyha ezt a dohányt holnap reggelig meg nem dohányzod, tehát oda
lészsz; majd mind elmegyünk, de reggelre vissza jövünk. El is ment mind a három,
ez pedig a bokrokba ment, és egy hosszu póznát levágott, abbul pipaszárat csinált,
azután a dohányt a tűzre rakta, a pipa szárat bele dugta, úgy dohányzott.
Reggel, mikor a három fekete ember hozzá jött, már a dohányt mind megdohányozta:
hogy látták, a vállát megveregették, hogy végbe tudta vinni. Azután elvitték, s
egy várost mutattak neki, és azt mondák: Látod ezt a várost, abban lakik egy gróf,
annak van három leánya, hanem mind egész háza népével oly istenfélők, hogy mi
sokszor próbáltuk, még sem tudtuk megkapni őket, mi pedig ördögök vagyunk; már
most próbáld te, hogy ha egyet megkaphatsz közűlök. Menj be a városba, végy egy
házat, mi annyi pénzt adunk hogy teljes életedbe nem szűkölködöl pénzbűl, hanem
egész esztendőn által nem lesz szabad magadat megtörülni, sem pedig megmosni. A
legény elmegy, s mindent úgy cselekszik amint az ördögök parancsolták: a városba
egy szép házat vett, abba lakott, és a pénze kád számra állott, úgy élt sokáig.
Egyszer a gróf minden jószágát elvesztette a játékon, igen szegény módon
kellett neki élni, azonban egy ember megmondta a grófnak, hogy itt a városba
volna egy ember, az kinek igen sok pénze van, menjen ahoz, az majd ád neki
valamennyi kell. Elmegy a gróf hozzá, már akkor ő igen piszkos és szurkos szőrös
volt, és könyörgött neki, hogy adjon neki egynehány ezer forintot, majd a jószágát
kiváltja, azután megfizet neki becsületesen. A piszkos, úgy mint az ördögök
jobbágya, adott neki pénzt valamennyi tetszett neki, avval a gróf haza megy, és
azt gondolta, hogy majd elmegy, és a mit a játékon elvesztett, majd vissza
fogja nyerni. El is ment, és azt is mind elvesztette, azután haza ment nagy bújában,
senkinek sem szólt, hanem egyszer azt gondolta magában, hogy elmegy ahoz a
piszkoshoz, majd az megint ád neki pénzt, és el is ment, könyörgött hozzá, hogy
adjon neki pénzt, inkább a három leányai közzűl akármelyiket akarod, feleségednek
veheted. Akkor a legény annyi pénzt adott neki, hogy egész jószágát kiválthatta
a gróf, azután hogy mindent kiváltott, szépen élt oda haza a leányival.
Egyszer
a piszkos elmegy a grófhoz, és mondja neki: Az úr nekem a leányai közűl egyet
ajánlott, már most adja meg. A gróf az öregebbik leányát behívja, s azt mondja
neki: Édes leányom, nekem ez az úr sok pénzt adott, hogy a jószágomat kiválthattam,
azért én közűletek egyet neki feleségnek igértem, azért elmégy-e hozzá? Felel a
leány: Én ehez a taknyoshoz mennék-e? elszaladt, és reá köpött. Azután a középsőt
hivatta, annak is megbeszélte szándékát, de az is azon szerint reá köpött, és
elszaladt. A harmadikat is behivatja, annak is megbeszéli akaratját. Az felel
az atyjának: Mivel, atyám, parancsolod, én hozzá megyek, és mindjárt kezet
adtak egymásnak. A legény napot tett, hogy mikorra várják. Akkor elment az erdőre
a tűzhöz, és a három ördög már várta; a tűz mellett egy kád meleg víz volt, és
egy fél mázsa szappan. Mindjárt megkapták és a kádba vetették, megszappanozták és
megmosták, azután kivették, és egy szép inget adtak reá, azután megborotválták,
és igen szép ruhát adtak reá. A kocsik már ott álltak, minden kocsiba hat hat
lovak, az elsőbe fölültették, elől két vadász ült, és hátul két huszár állt, úgy
a többi azon szerint, pedig mind ördögök voltak. Így nagy parádéval a gróf
udvarába mentek, a gróf es leányai nagyon csudálkoztak rajta, hogy ki legyen az
a nagy gavallér. Tehát hogy megállottak, a huszárok mindjárt leugráltak, és
karjánál fogva fölvitték a garádicson. A menyasszony eleibe jött, megölelték
egymást, és megcsókolták. Ezt hogy a nénjei meglátták, kiszaladtak a kerten. És
mivel hozzá nem mentek, mind a kettő felakasztotta magát. A három ördög a vőlegényhez
mentek, a vállát megveregették, és mondák: Ember vagy, mert nekünk is hármunknak
kettőt szereztél, magadnak pedig egyet, de meg is érdemled. Akkor nagy
lakodalom lett. Azután egymástul elváltak. A házasok most is élnek ha meg nem
haltak A két öregbik pedig az ördögöké lett.
