Az
Emei hegység megszámlálhatatlanul sok kolostora közül a nagy kolostorok
szerzetesei gazdagok, a kis kolostorok szerzetesei pedig szegények voltak.
Egy
nap valamelyik kis kolostor szegény szerzetese útnak eredt, hogy búcsút vegyen
egy nagy kolostor gazdag szerzetesétől, majd zarándokútra induljon a Keleti
Óceán szigetén fekvő Putou hegységbe. Több mint háromezer lit kellett
megtennie, sok-sok magas hegyen és mély vízen kellett átkelnie. A gazdag
szerzetes zavartan érdeklődött.
-
Mire van szükséged, mit akarsz magaddal vinni?
-
Csupán kancsót és tálkát kérek - felelte a szegény szerzetes. - A kancsóval
vizet merítek, a tálkával meg koldulok majd egy kis rizst.
-
Évek óta készülök rá, hogy zarándokútra menjek Putouba - mondta a gazdag
szerzetes. - Évek óta gyűjtöm, ami szükséges az úton, de még mindig hiányzik
egy-két dolog. Aggódom, nem veszed-e túl könnyen az utat?
A
szegény szerzetes jó esztendő múlva visszatért útjáról, és beszámolt a gazdag
szerzetesnek arról, mi minden esett meg vele.
A
gazdag szerzetes szégyenkezve bár, de még mindig azzal mentegetőzött, hogy
eddig nem sikerült megtennie az összes előkészületet a zarándokúthoz.