Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két szomszéd: az egyik gazdag volt, a másik szegény. A gazdagnak sok pénze volt, a szegénynek semmije. Egy vasárnap este a szegény kint sétált és meglátta, hogy a gazdag földjén valaki kaszál. Odament, és megkérdezte:
“Miért dolgozol vasárnap? És ki vagy te?”
“A gazdag gazda Szerencséje vagyok, és nekem kell lekaszálnom, amit ő soha le nem kaszált.”
“No, ha a Szerencse vagy, akkor miért nem jössz el sohasem énhozzám kaszálni?”
“Tehozzád nem mehetek, mert nem úgy rendelkeztek. Te kezdj el kereskedni, akkor meggazdagodsz. A feleségednek vannak csinos ruhái, add el azokat, egyiket a másik után, míg meg nem gazdagodsz.”
Rendben, a gazda úgy is tett, és láss csodát, rövid időn belül olyan gazdag lett, hogy a pénzét szakajtóval kellett mérni. De, szerencsétlenségére, szakajtója még nem volt, ezért átküldött a gazdag szomszédhoz egy szakajtóért. Az nagyon meglepődött, hogy mit kell mérnie szakajtóval, ezért annak a fenekére egy csepp enyvet tett.
A szomszéd miután lemérte a pénzét, visszaküldte a szolgával a szakajtót, de a pénzből egy az enyvhez ragadt, és így a gazdag mindjárt megtudta, hogy a szomszédja pénzt mért. Mit tegyen? Azon nyomban átszaladt a szomszédhoz és megkérdezte, hogy honnan szerzett ilyen gyorsan ennyi pénzt.
“Honnan szereztem? - felelt a kérdésre kérdéssel. - Kereskedéssel.”
Ezt hallva ő is mindjárt kereskedni kezdett, eladta, amije csak volt. De mi történt? Így mindenét elvesztette és teljesen elszegényedett.
