Az
öreg paraszt darabka földet birtokolt. Tutyimutyi ember volt, ám jobban
szerette, ha béketűrőnek nevezik.
Egy
nap odajön hozzá egy ember.
-
A szomszédod ráengedte a bivalyát a rizsföldedre.
-
Ó, bizonyára véletlen! - felelte a paraszt.
Másnap
odajön hozzá valaki más.
-
A szomszédod a te rizsföldedről aratja a rizst!
-
Gyenge lett a termése. Hadd arassa, nincsen abban semmi rossz - így a paraszt.
Béketűrése mind bátrabbá tette szomszédait, akiknek megnőtt az étvágyuk:
szerettek volna megkaparintani jó darabot a földjéből, levágni az ágakat a
családi sírboltja fölé ültetett fáról.
Ez
több volt annál, amit az öreg paraszt elviselt volna. Elment a szomszédjához,
megkérdezte, miért vett el egy darabot a földjéből.
-
Te meg miről beszélsz? - támadt rá a szomszéd. - Együtt fordítottuk termőre azt
a földet, és soha nem jelöltük ki a határt. Azt mondod, én vettem el egy
darabot a földedből, amikor ennek épp az ellenkezője igaz!
-
Rendben van. Akkor mondd meg, miért vágtad le az ágakat a családi sírboltunk
fölötti fáról?
-
Miért nem vitted odébb a családi sírboltodat? - vitatkozott a szomszéd. - Annak
a fának a gyökerei átnyúlnak a földembe, ágai ráhajolnak a földemre. Ehhez mit
szólsz?
Az
öreg paraszt megrázta a fejét, nem tudott visszavágni.
-
Ó, jaj! - mondta. - Az én hibám, csakis az én hibám! Nem téged kellett volna
szomszédnak választanom.
